„És ne turkálhasson azokban a zsebekben senki!”
Sötét ünnep március 15-e! A zászlóktól és transzparensektől sötét! Sötét a cél, amiért ezeket a zászlókat és transzparenseket a magasba emelik.
Ki emlékszik már az 1848-as március tizenötödikére? Amikor állítólag megszületett a modern Magyarország. Arra a napra, amely nagy lendületet adott a jogegyenlőség megteremtésének Magyarországon. Arra a napra, amelyen kiharcolták a sajtószabadságot. Arra a napra, amikor felcsillant az ország függetlenségének reménye.
Jogegyenlőség? Sajtószabadság? Az álmoskönyv szerint manapság szerencsétlenséget jelent ezekre emlékezni! A függetlenségre is csak Brüsszellel szemben, csak az ENSZ-szel szemben kényesek a mostani urak és a körülöttük hullámzó tömeg.
Sötét ünnep március 15-e! A mostani szónokok magasból tojnak Petőfire, fütyülnek Kossuthra. A hatalom sáncai mögött csak azzal törődnek, hogy a köz pénze, ami a zsebükbe vándorolt, ott is maradjon. Lehetőleg gyarapodjon! És ne turkálhasson azokban a zsebekben senki!
A vezérét ünneplő százezres tömegből migránsellenes és liberalizmusellenes táblák is kimagasodnak. Vajon tudják-e, akik ezeket a táblákat tartják, hogy az 1848-as forradalmat, aminek ürügyén ma felvonulnak, a liberális nemesség és polgárság csinálta? Ők pedig azok mellett tüntetnek, akik az utóbbi időben módszeresen szitokszóvá tették a liberalizmust.
A hatalom sáncain kívül állók e sáncokat ostromolják. Nem túl nagy hanggal és kevés tettel. Meglátjuk, mit tesznek, ha sikerül bevenni azokat! Meglátjuk, nekik is díszlet volt e csupán Petőfi?
Sötét ünnep március 15-e! Magyarország miniszterelnöke ezen a napon nyíltan meghirdette a leszámolást az ellenzékkel. Leszámolást mindazokkal szemben, akik akadályozzák merész álmai megvalósítását. „A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is […].” És cinikusan az ellenzéket vádolta cenzúrázással, gyűlöletkeltéssel. És magyar magyarokra, valamint nem magyar magyarokra osztotta a magyarokat. Az egységteremtő március tizenötödikei pesti forradalom ünnepén.
Sétálok a külvárosban. Mint Babits május 23-án, Rákospalotán. Az utcák csendesek, az eső hol nekibátorodik, hol alábbhagy. Bolond időjárás! Egyszer csak a felhők szétnyílnak, előbukkan a Nap. Megcsillannak a nedves járdák, a háztetők, az ablakok. Biztatnak, hogy tavasz lesz végre! Ez a mai március 15-e egyetlen pozitív üzenete.
A verset hibásan írták fel a videóra: "borong a kardlap" helyett: "brong a kardlap". A költő jól mondja.