„Csupán kiemeltem ezeket a részeket a rossz környezetükből.”
– Igen, itt doktor Schmitt Pál beszél.
– Elnök úr, a doktori disszertációjáról szeretném kérdezni!
– Szerencse és tehetség, ez a siker kulcsa. A sportban és az életben egyaránt. Nem dicsekvésként mondom, csak mint tényt: én sikeres vagyok. Anyám mindig arról álmodott, hogy egyszer doktori címet is szerzek. Gondoltam, minek az nekem, időm se lenne rá. Amikor azonban anyám meghalt, foglalkoztatni kezdett a dolog. Úgy éreztem, tartozom ennyivel neki. Hát, így kezdődött…
– Elnök úr, engem nem a doktori megírásának az indítéka érdekel…
– Akkor valami sporttörténeti érdekesség… Elmondhatom például, hogy a zsákban futást az első londoni olimpián…
– Elnök úr! Az ön doktori dolgozatát komoly vád érte…
– Komoly?
– Azt állítják, hogy jelentős részét másolta. Most látott napvilágot az egyetem által felkért tényfeltáró bizottság jelentése arról, plágiumnak tartják-e dolgozatát vagy nem.
– Még nem kaptam meg írásban a jelentést. Mi itt Koreában most nagy ügyekkel foglalkozunk, atomháborúval, terrorizmussal, nukleáris katasztrófákkal…
– Arról biztosan értesült, hogy a bizottság milyen végeredményre jutott…
– Persze, megállapították, hogy szándékos plágium, vagy ahogy az ellenzék állítani szereti, lopás nem történt. A doktori címem marad. Én egyébként az ügy kirobbanása óta ezen az állásponton vagyok.
– De azt is leírták, hogy az ön dolgozatának bizonyos részei egyeznek…
– Ember! Ezen már túl vagyunk! Amire rosszakaróim céloznak, az a dolgozatom törzsanyag része. Törzs-a-nyag, érti? Az idézőjelek azért hiányoznak, mert az írógépen nem találtam az idézőjeleket. Egyszerűen nem találtam! Tudja ön, hogy Kádár alatt mennyire lezüllöttek az országban még az írógépek is?
– Ez két évvel a rendszerváltás után volt…
– A valódi rendszerváltást én 2010-től számolom.
– Továbbra is doktor Schmitt Pál néven látja el hivatalát?
– Anyám erről álmodott! Az ő emlékének is tartozom ezzel… És tartozom a magyar állampolgárok többségének, annak a kétharmadnak, amelynek jórészt köszönhetjük az elmúlt két év csodáit!
– Nem lett volna jobb, ha teljesen szabályosan készül el az a dolgozat?
– A tényfeltáró bizottság szerint eleget tettem az akkori szabályoknak. Erről most már papírom van.
– Nem bánja, hogy sok egyetemi tanár, még több egyetemi hallgató úgy véli, ha egy 225 oldalas dolgozatból mindössze 12 oldal az eredeti szerzői szöveg, az plágium, az nem önálló kutatómunka?
– Tudja mennyit kutattam, amíg megleltem Nikolaj Georgiev barátom és Klaus Heinemann műveit?
De mondok mást. Hallott arról, hogy állítólag Shakespeare is egész felvonásokat vett át mások műveiből a saját drámáiba? Amikor megkérdezték, jól van-e ez így, azt felelte: csupán kiemeltem ezeket a részeket a rossz környezetükből. És mégis, évszázadok óta csodáljuk Shakespeare zsenialitását.
– Elnök úr is ilyen végkifejletre számít?
– Egyszer hálásak lesznek nekem azok is, akik most kigúnyolnak engem! Ha majd felépítettük az új Magyarországot.
– A külföldi lapok elmarasztalják önt.
– Látja, ez nem lep meg! De sebaj! Majd értem is lesz békemenet.
– Azt is gyanúsnak tartják, hogy doktorálása igen rövid időt, mindössze egy hónapot vett igénybe.
– Sportember vagyok, élsportoló voltam. Mi állandóan versenyt futunk az idővel.
– Doktori dolgozata miatt a Testnevelési Egyetem és jogutóda, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem jó hírén is folt esett. A tényfeltáró bizottság is elmarasztalta az egyetemet. Nem bánja ezt?
– Ez az ő gondjuk! Tény, hogy nem figyelmezettek a doktori dolgozat megírásának veszélyeire. Haragudhatnék rájuk, de megbocsátok. Mert én ilyen ember vagyok. Az 1942-es Harley Davidsonomat is felajánlottam az árvízkárosultak javára.
– Nem zavarja, hogy plágiumügyétől hangos a magyar sajtó?
– Valóban? Nem tapasztaltam. Igaz, csak a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet átfutására van időm. Amúgy minden csoda három napig tart! Majd újabb ügyek jönnek, amelyeken lehet háborogni, humorizálni. Demokráciában élünk.
– Azt a férfit, aki Budapesten, a Kossuth téren szónokolt az ön elleni tüntetésen, másnap kirúgták az állásából.
– Most ezt is a nyakamba akarja varrni? De jegyezze meg, Isten nem ver bottal!
– Egyes újságírók szerint a tényfeltáró bizottság nem pártatlan emberekből állt, és a hatalom nyomására döntött.
– Sokan ott is farkast kiáltanak, ahol békés bárányok legelésznek. Igaz, hogy tényfeltáró üléseiket abban a teremben tartották, ahol korábban a Földrajzinév-bizottság vitatta meg, érdemes-e átnevezni a Ferihegyi Repülőteret Liszt Ferenc Repülőtérre. De ez csupán véletlen.
– Folytatja majd középiskolákban a rendkívüli osztályfőnöki órákat?
– Miért ne folytatnám? Erőt adnak nekem a romlatlan gyermeki tekintetek. Sok fiú nem ismeri még a tárogatózás örömét, és sok lány nem tudja, hogy a teste nemzeti kincs. Meglepetéssel is készülök ezekre az alkalmakra: képzelje, megtanultam az orromon labdát pörgetni! Ez egyelőre maradjon titok!
– Mit válaszol, ha valaki megkérdezi: elnök úr, szabad-e puskáznom dolgozatírás közben?
– Talán Lázár Ervin mesehősét idézném: döm-dö-döm.
– Nem tart attól, hogy ha majd állami kitüntetéseket ad át, valamelyik kitüntetett nem fog kezet önnel?
– Biztosíthatom, mi csak olyan embereknek adunk kitüntetést, akik azon se háborognának, ha azt állítanám, hogy én írtam a Kalevalát.