HTML

Gébics

A gébics apró madár: főleg rovarokkal táplálkozik. Fölszúrja áldozatait a fák, bokrok töviseire, és nagy örömmel körülröpdösi őket.

Friss topikok

  • Éhesló: Nem. Elolvastam és gyengusnak tartom az alkotásodat. Erős mezőnyben kellett volna helyt állnod az ... (2018.11.16. 10:01) Egy elszabadult miniszterelnök monológja
  • rdos: Apróság és nyeltan-náculásnak tűnhet. Mégis. "Kell a bizottságba egy kommunikációért felelős sza... (2018.11.11. 05:09) A kórházi fertőzések és a korlátfa
  • maxval balcán bircaman: A utcán élés jövőjének elvétele pozitívum. (2018.10.17. 04:42) A gyász hava
  • Dread Naughty: @gébics: Naja, kis relativizálással minden pedofil is csak mezei, jó szextanár, esetleg később vél... (2018.10.15. 15:03) Az áfa nem tréfa
  • Zsezse60: ...reménykedjünk,hogy a gyerek még kinövi anya "jó" tanácsát! (2018.08.05. 12:35) Szocializáció

Címkék

"cigánybűnözés" (1) 15 (1) 1956 (6) 1956-os forradalom és szabadságharc (3) 1980 (1) 2. magyar hadsereg (2) 2006 (1) 2006-os események (1) 2014-es választások (1) 2018 (1) 2018. november (1) adók (3) ádvent (2) advent (1) agymosás (1) ajándék (1) akác (1) alcsúti (1) Aleppo (1) Alföld Egyesület (1) alkony (2) alkotás (1) alkotmány (1) Alkotmánybíróság (1) állam (1) állami ünnep (1) államosítás (1) állampárt (1) állampolgárok (1) Állatfarm (1) állatok (1) Álljon meg egy novellára (1) álom (3) álompár (1) álszentek (1) alvilág (1) amatőr (1) Amerika (1) amerikai-magyar kapcsolatok (1) anális szex (1) anya (1) anyák napja (2) apám (1) apó (1) apolitikus (1) április (1) április 11. (1) arborétum (1) árhullám (1) árvíz (2) átköltés (1) atomerőmű (1) augusztus 20. (1) Auschwitz (1) autógáz (1) autógyártás (1) autópályadíj (1) Az én kedvesem (1) A Tanú (1) bacon (1) Bajnai (1) Bajnai Gordon (3) Balog Zoltán (1) baloldal (1) baloldali értelmiség (1) bankok (2) Baranyi Ferenc (1) Bayer Zsolt (1) békemenet (1) Békemenet (5) belvárosi ingatlanok (1) bem (1) Benkő Dániel (1) bevándorlók (2) biciklizés (1) birkamenet (1) Birkamenet (1) Birtalan Ferenc (1) Bissau-Guinea (1) bissau-guineai útlevelek (1) Blaskó Péter (1) Böcskei Balázs (1) Bodor Ádám (1) bohócforradalom (1) bolsevikok (1) Brüsszel (2) Brüsszel - Moszkva (1) Buda (1) Budapest (4) Budapesti Orpheum (1) bugyi (1) Bukarest (1) bukott balodal (1) buli (1) bulvársajtó (1) bűnök (1) Burgtheater (1) bürokrácia (1) busójárás (1) butaság (1) buvár (1) ByeAlex (1) celebek (2) Charlotte Corday (1) cinege (1) Civil Összefogás Fórum (1) CÖF (3) csajok (1) család (4) csalás (1) csasztuska (1) cseresznye (1) csók (2) csótány (1) Csótány az íróasztalon (1) dal (1) darázs (1) december (3) demagódia (1) demagógia (26) demokrácia (6) Demokratikus Koalíció (2) demonstráció (2) devizahitelesek (1) diktátorok (1) diktatúra (2) disznóhús (1) DK (2) doktori (1) Don-kanyar (2) Duna (1) Dunaalmás (1) Dunakeszi (1) ébredés (1) Echo-TV (1) édesanyák (1) Édes Anna (1) egészségügy (1) egyetemisták (2) egyház (3) élet (2) életmű (1) élet és halál (2) ellenzék (3) elmúlás (1) elnöki (1) első világháború (1) emberiség (1) emberség (1) emlékezés (1) emlékezet (1) ENSZ (1) erdélyi magyarok (1) erdő (1) érettségi vizsga (1) erő (1) erőszak (1) erotika (4) értelmiség (1) érzékiség (1) eső (1) Esterházy-mauzóleum (1) Esterházy Péter (1) ételosztás (3) Európa (7) európa (1) Európai egység (1) Európai Unió (6) Európai unió (1) eurószkepticizmus (1) évforduló (1) évszakok (7) Facebook (1) Faludy (1) Faludy György (2) Faludy György Irodalmi Műhely (1) fanatizmus (1) Fanni (1) fantázia (1) fasizmus (1) fehér ló (1) feketerigó (1) felvonulás (1) fenyőfa (2) férfiak (1) férfi és nő (2) fiatalok (2) FIDESZ (1) Fidesz (38) fidesz (2) Fidesz-kampánydal (1) Fidesz-szavazók (1) fidesznyikok (1) fidesz frakció (1) fiúk (1) foci (2) fogyó magyarok (1) forradalom (4) forradalom és szabadságharc (2) fosztogatás (1) fülkeforradalom (2) futball (1) fűzfapoéták (1) galambok (1) Ganna (1) gazdagok és szegények (1) gazdagság (2) gazdaság (4) gazdasági bevándorlók (1) gazdasági szabadságharc (1) gazdasági szabdságharc (1) gerinctelenség (2) gesztenyék (1) giccs (2) gimnáziumok (1) Góg János (1) görögök (1) groteszk (1) Gruevszki (1) Gulyás Márton (1) gúny (1) gyalogmenet (1) gyász (1) gyerekek (3) gyerekek a háborúban (1) gyerekversek (1) gyermek (1) gyermekszegénység (1) győzteskompenzáció (1) gyűlölet (2) gyűlöletbeszéd (1) gyűlöletkampány (3) Gyurcsány (4) Gyurcsány Ferenc (1) habbleány (1) háború (4) hagyományőrzés (1) haiku (7) halál (4) haláltábor (1) halász (1) halhatatlanság (1) háló (1) halottak napja (4) hangulat (1) hangulatok (2) harangok (1) Harrach péter (1) hatalom (1) határainkon túli magyarok maygar állampolgársága (1) határok (1) havazás (1) haza (1) hazudozás (1) hazugság (1) hazugságok (5) hazug civilek (1) hazug világ (1) Hende Csaba (1) hétköznapok (1) hierarchia (1) Himnusz (1) hírhamisítás (1) hitel (1) hitelminősítők (1) Hitler (1) Hitler halála (1) hivatás (1) Hoffmann Rózsa (1) hóhelyzet (1) holló (2) holokauszt (1) Horthy (1) Horthy Miklós (2) Horváth Kristóf (1) hőségriadó (1) hóvirág (1) humor (3) hűség (1) húsvét (6) huszárok (1) HVG (2) idegenek (2) idegenellenes kampány (1) idő (3) igazságszolgáltatás (1) Így írtok ti (1) III. Richárd (1) Illiberális (1) IMF (1) IMF-megállapodás (1) imperialisták (1) Index (1) infláció (1) Intelmek (1) internet (2) intézmények (1) iridalom (1) irodalmi élet (1) irodalo (1) irodalom (41) irodalom érettségi (1) iskola (1) iskolák (1) iskolaügy (1) István király (1) január (4) játék (1) JCDecaux (3) Jézus (4) Jobbik (1) jobboldal (2) József Attila (2) Juhász Péter (1) június (1) juttatások (1) Kaczyński (1) Kádár-rendszer (1) kampány (3) kánikula (1) karácsony (9) karácsonyvárás (1) Károlyi Mihály (1) Kárpát-medence (1) Kárpátalja (1) Kárpátia (1) karrier (1) kastély (1) katonaság (1) kazahsztán (1) Kedvesem (1) keleti nyitás (1) képmutatás (1) Képtelen természetrejaz (1) Kerényi Imre (1) kereskedelmi rádiók (1) Kereszténydemokraták (1) kereszténység (5) Kereszthalál (1) kereszthalál (2) kerettanterv (1) kert (1) kerti parti (1) kettős állampolgárság (1) KGST (1) kijózanodás (1) kikelet (1) kilátástalan jövő (1) kivonulás (1) köd (1) költészet (14) költészet napja (4) költők futása (1) költségvetés (2) kommentek (1) kommunisták (1) kongresszus (1) konszolidáció (1) könyv (1) Könyvfesztivál (1) kopasz cenzor (1) kórházi fertőzések (1) kormánypolitika (1) kormánypropaganda (1) kormányváltás (2) korrupció (3) Kosztolányi Dezső (1) Kövér László (1) közélet (8) közérzet (1) közgazdaság (1) közlekedés (1) közönség (2) közöny (1) közpénz (1) kultúra (4) Kun Béla (1) kutya (1) kutyák (1) kutyasétáltatás (1) kutyaszar (1) kvóta (1) Lackfi János (1) lakástakarék-pénztárak (1) lakodalmas (1) lányok (4) lázadó fiatalok (1) leánderek (1) lehetőségek (1) lejáratás (1) lemaradás (1) leminősítés (1) lenge öltözet (1) lengyel-magyar barátság (1) lengyelek (3) Librarius (1) Litera (1) locsolkodás (1) lófasz (1) lombhullás (1) Londoni mackók (1) lovak (1) lovasok (1) Lpg (1) madáretető (1) magány (1) magán nyugdíjpénztár (1) magyar (1) magyar-román meccs (1) magyarkodás (3) magyarok (9) Magyarország (20) magyarországi nemzetiségek (1) Magyarország Andorra (1) Magyarország és a nagyvilág (1) magyaros (1) magyarság (2) Magyar Csapat (1) magyar csoda (1) magyar érettségi (1) magyar gazdaság (1) magyar kisebbség (1) magyar kormány (1) Magyar Köztársaság (1) Magyar Krónika (1) magyar narancs (1) Magyar Nemzet (1) magyar nyelv (1) magyar út (1) Majomország (1) május (1) malajziai utasszállító repulőgép (1) Marat (1) március (3) március 15 (3) március 15. (4) matolcsy (1) Matolcsy (8) Matolcsy György (1) média (3) megbocsátás (1) megemlékezés (1) Megváltó (1) Melissa (1) mém (1) menekültek (7) Merkel (1) Mesterházy (2) Mesterházy Attila (1) metró (4) metrómeghibásodások (1) migránosk (1) migránsok (5) migránsozás (1) Mikszáth Kálmán (1) Millenáris Park (1) mindenszentek (3) miniszterelnökjelöltek vitája (1) Miskolc (1) MNB-alapítványok (1) mno (1) MSZP (1) multik (1) munkahelyek (1) mutyi (1) művészet (1) nagypéntek (1) nagyszombat (1) Nagy Lajos (1) nap (1) napsütés (1) NAV (1) Németország (1) nemzeti (1) Nemzeti Bank (1) nemzeti emlékezet (1) nemzeti konzultáció (2) nemzeti ünnep (3) nemzetpolitika (1) Nem leszünk gyarmat (1) Nem leszünk gyarnat (1) népbutítás (5) népek (1) népirtás (1) néplélek (2) Népszabadság (1) Népszava (1) népszavazás (4) népvándorlás (1) NER (1) névnap (1) nézőpontok (1) (1) női méltóság (1) női nevek (1) női orgazmus (1) nők (3) nőnap (2) novella (5) november (3) nyár (6) nyelves puszi (2) nyolcvanas évek (1) Nyugat (1) nyugdíjpénztárak (1) ókor (1) oktatás (3) október (1) olvadás (1) olvasó (1) öngyilkosság (1) önkormányzati választások (1) orbán (3) Orbán (26) Orbán-hívők (3) Orbán-kormány (8) Orbán-rendszer (1) Orbán Viktor (18) Orbán Viktor 50. születésnapja (1) orgazmus (1) Origo (1) Örkény István (1) Örömhír (1) oroszok (1) Oroszország (1) országgyűlési választások (1) őrült találmányok (1) Orwell (1) ősz (7) ösz (1) őszirózsás forradalom (1) őszi hangulat (3) pajzán (1) Paks (1) Paks II. (1) pál (1) pályakezdők (1) pályázat (3) Pardi Anna (1) Parlament (1) paródia (1) paródiák (1) pártállam (1) pártok (1) pedagógusok (2) Pelikán elvtárs (1) pesti srácok (2) Petőfi (2) Petőfi Sándor (1) Petri 70 (1) Petri György (1) piac (1) pillanatkép (1) plágium (1) plakátkampány (1) plakátok (3) Poet (1) politika (48) politikai vers (1) politikamentes (1) poltika (1) populizmus (1) Portik Tamás (1) propaganda (3) propganda (1) Pukli István (1) punci (1) Puskás Ferenc (1) Putyin (1) rákkeltő ételek (1) Rákóczi út (1) rassziszmus (1) Raszter Kiadó (1) Recsk (1) reform (1) reggel (1) reklámpiac (1) remény (1) rend (1) rendszerváltás (1) rezsi (1) rezsicsökkentés (3) rezsihac (1) rezsiharc (2) Rogán Antal (3) roma (1) sajtó (1) sarc (2) Sargentini-jelentés (1) schmitt (1) Schmitt Pál (1) segg (1) seggnyalás (1) sertéshús (1) séta (2) Shekespeare (1) Simicska (1) Simon Gábor (1) Skandináv rokokó (1) slammerek (1) slam poetry (1) Soros (1) Soros-plakátok (1) sorosozás (4) Soros György (3) sorskérdések (1) sport (1) srácok (1) stadionépítés (1) stadionok (1) Svédország (1) szabadság (2) szabadságharc (2) szalonna (1) Szaplonca (1) Szárnypróbálgatók 2014 (1) szarvasgomba (1) szatíra (1) szegénység (10) szélsőjobb (1) személyes (1) széncinege (1) szenteste (1) szentmise (1) Szent István (2) Szent Jobb (1) szeptember (2) szerelem (8) szeretet (2) szervilizmus (1) szex (4) szexi (1) szílveszter (1) szilveszter (3) színész (1) színház (1) Szíria (1) szociális népszavazás (1) szocializáció (1) szomorúság (1) Szösz néne (1) Sztálin (1) sztárok (1) Szűz Mária (1) Tabi László (1) Talpra magyar (1) Tamás Gáspár Miklós (1) Tanácsköztársaság (1) tanári tiltakozás (1) tandíj (2) tankönyv (1) tankönyvek (2) tantárgyak (1) tantervek (1) tárca (1) tárcanovella (3) társadalom (16) tavasz (13) tavaszvárás (2) TEK (1) tél (6) temetés (1) temetők (1) tényfeltárás (1) természet (8) Tesco (1) tespedt Magyarország (1) testi kapcsolat (1) tinik (1) Tisza István (1) tömeg (3) tömegközlekedés (3) tömegkultúra (2) történelem (10) történelmi Magyarország (1) Tóth Gabi (1) Tóth Krisztina (1) Trianon (2) trianon (1) Trump (1) túlvilág (1) tündér (1) tüntetés (1) tüntetések (1) Tusványos (1) TV2 (1) új (1) újév (1) újévi fogadalom (1) újságírás (1) újságírók (2) új év (1) Ukrajna (2) ünnep (9) ünnep vége (1) unortodox (1) uszítás (1) utca (2) Vadaspark (1) vadászat (1) vágy (1) vágyak (1) választási csalás (1) választási kampány (5) választások (11) Valentin nap (1) vállalkozók (1) vallás (1) Varga Mihály (1) varjú (1) Varró Dani (2) vasárnapi nyitva tartás (1) vaskos (1) Velvet (1) Vérmező (1) vers (71) versek (1) versfaragók (1) versike (1) verslavina (2) versmaraton (1) verspárbaj (2) vidámság (1) vidám temető (1) villantás (1) virágok (1) Virág elvtárs (1) vita (2) Vivaldi (1) vizitdíj (1) vízkereszt (3) WHO (1) zápor (1) Zsuzsanna (2) Címkefelhő

közélet, politika, irodalom, kultúra

2012.09.25. 20:19 gébics

Fillentő

Címkék: politika hazugságok Fidesz Matolcsy gazdasági szabdságharc

Hazudott itt miniszterelnök, miniszter, államtitkár és minisztériumi osztályvezető évek óta folyamatosan, nem beszélve a kormányszóvivőkről. De Fillentője csak egy volt Magyarország kormányának!

 

Régóta nem látták a Parlamentben, ezért mindenki fölvidámodott, amikor egyszer csak ott ült a büfében. Képviselőfánkot majszolt, extra porcukorral. Egyszerű földszínű öltönyben, kék nyakkendőben, szögletes, fémkeretű szemüvegben, a melegben fölpuffadt fejjel. Riadtan nézett a feléje rajzó képviselőkre, de mire odaértek hozzá, már mosolygott.

– Stockholmban voltam, átvettem a közgazdasági Nobel-díjat, amit az egyedülálló költségvetési modellemért ítélt nekem a Svéd Tudományos Akadémia. Az indoklásban az szerepel, hogy bebizonyítottam: új alapokra helyezhető az államok költségvetése, ha nem aprólékos, de a lényeget elfedő számításokra alapozzuk, hanem beleírjuk bátran a kívánságainkat. Mert létezik az önbeteljesítő jóslat, nagyobb az ereje, mint hinnénk…

A képviselők tátott szájjal hallgatták. Odakint zsongott a június, az akácvirág és az olajfák illata bódítóan beáramlott a Parlament díszes boltívei alá. A kőszobrok is ellágyultak…

– Szóval, átvettem a Nobel-díjat, azután édesanyámnál pihentem Kuszaszem-pusztán. Minden reggel lágy kenyeret ettem, frissen fejt, habos tejjel… Édesanyám tehénkéjét én fejtem meg…

– Úgy hírlik, nem is anya szülte – suttogta egy kormánypárti képviselő, és párás lett a szeme.

– Megfejted ám, de nem a tehenet, hanem az embereket! Azokat érted te fejni! Még hogy tehénke! – replikázott egy ellenzéki.

– Nem is nyár elején adják át a Nobel-díjakat!

– Az enyémről sokat vitatkoztak. Mert módszerem még nincs benne a tankönyvekben.

A képviselők megbocsátón legyintettek. Szerették a nemzetgarázdálkodási minisztert, pártállásra való tekintet nélkül. Tudták, hogy notórius nagyot mondó, tudták, hogy tódít, mégsem haragudtak rá. Mindenki csak Fillentőnek nevezte. Nem volt fullánkja ennek az elnevezésnek, inkább kedveskedésnek hangzott: „No, gyere Fillentő, meghívlak egy kávéra!”

Az adventi időszakok voltak a legszebbek. Ilyenkor dúlt a vita az ország következő évi költségvetéséről. A számokkal mindig baj volt, mindig hiányzott valahonnan valamennyi. De az álmok csodásak voltak! Kétszázezer új munkahely – sorolta Fillentő –, egymással versengve új üzemeket építő külföldi vállalatok, erős középosztály, a Kanári-szigeteken és Thaiföldön telelő kisnyugdíjasok. Elrugaszkodás, majd emelkedés… Már nem vagyunk a német gazdaság emlőin! A siker persze még nem látszik, de a fölfelé emelkedő repülőgép is meg-megbillenhet, attól még nem kell begyulladni…

– Ha már itt tartunk, hova szállt el a MALÉV? – rikkantotta egy szemtelen ellenzéki. Fillentő lassan leemelte orráról a szemüvegét, eltartotta magától fél száránál fogva, mint egy döglött szöcskét, és bánatosan ránézett a képviselőre, mintha azt mondaná háborgó óceánszürke szemeivel: „Ezt érdemlem én?”, de azután nem szólt, csak a fejét ingatta.

Nagyon tudott szenvedni a rossz hírektől. Ha végül a számok nem azt mondták, amit előre eltervezett. Ha az általa megálmodott három százalékos szédületes gazdasági növekedésből végül két százalékos visszaesés lett. Ilyenkor napokig, hetekig nem mutatkozott, állítólag a tihanyi remetebarlangok egyikében elmélkedett, de van aki Máriapócson látta együtt könnyezni Szűz Máriával, mások meg Bécsben a Mariahilfer Strassén.

Amikor végre előkerült, már megint volt egy története. Hogy a számokat a bal agyfélteke dolgozza föl, a fantázia, a merész elképzelések viszont a jobb agyféltekében keletkeznek, így átmenetileg lehet a kettő között disszonancia.

– Mi ér többet? A pillanatot megragadó, gyorsan változó számsorok, vagy a hosszú távú tervek, az, hogy mi lesz három, nyolc vagy éppen húsz év múlva? – kérdezett vissza az őt kérdező újságírótól. – Itt egy erős, sikeres nemzet születik a kezeim alatt, szinte a semmiből!

Leginkább azokért a mesékért csodálták, amelyek olyan biztosan futottak a távolba, mint egy rendező pályaudvar vasúti sínjei: látszólag összegabalyodva, de váltók tucatjain át végül minden sínpár eljutott valahová.

– Új erőközpont születik Európában – mondta a fejüket rémülten behúzó újságíróknak. – A Budapest–Pozsony–Prága–Krakkó erőtér kisugárzása egyre erősebb lesz, meglátják, nemsokára az elemzők iránytűit is eltéríti a London–New York iránytól, ahogyan Magnyitogorszk vasérctömege fordítja el az iránytűket az Északi-sarktól. Ezen a ret-ten-tő-en e-rős – és itt összeütögette ökleit – erőtéren belül a vezető erő Magyarország, hiszen itt kezdődtek azok a változások, amelyek eleinte drámaiak voltak, mert elképzelhetetlenek voltak, de amelyek végül kirántják majd egész Európát a kilátástalanság ördögi köréből. Olyan jövő előtt állunk, amelyet csak a legmerészebb művészek képzeltek el eddig, ők is csak viccesen – jó példa erre Örkény István írása. Mert ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, több kell, mint írónak lenni – nézett Fillentő az újságírókra, és szemüvegén kékes-zöldes-vöröses fények villóztak.

 

Hogyan képzelte Örkény István? „Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a »magyar« szó – potom száztizenöt év alatt – igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal. »Magyarni« franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: »Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam.« És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: »Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és...« (Itt egy csúnya szó következik.) Más példa: »Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik« (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: »Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a Csak egy kislányt húzza a fülembe.«” (Részlet a Nézzünk bizakodva a jövőbe című egypercesből)

 

Egyszer fura öltözetben jelent meg a Parlamentben, kockás térdnadrágban, vastag, barna harisnyával, bakanccsal, könnyű ingben, bőr felsőben, mintha szafarira készülne. Kezében hatalmas lepkefogó hálót lóbált.

– Mi történt Fillentő? – kérdezte maga a házelnök.

– Ti csak vitassátok meg az új nyugdíjtörvényeket, nekem most fontosabb dolgom van – hadarta Fillentő.

– Jelmezbálba mégy, vagy már ilyen komoly a helyzet, hogy álcáznod kell magad az emberek előtt? – kacagott néhány ellenzéki képviselő.

– A keleti határra megyek – mondta Fillentő kissé lekezelően, hogy az ellenzék még ennyit se tud. – Fülest kaptam, hogy mostanában húznak el Magyarország fölött a Kínából Európába visszatelepülő vállalatok… Már nem fenékig tejfel nekik Kína, nőnek a munkabérek, romlanak a körülmények, szóval egyre többen veszik az irányt Európa felé, hát gondoltam, elkapok néhányat, hogy itt legyenek… Ezek a vállaltok munkahelyeket teremtenek majd, új munkakultúrát honosítanak meg, és a magyar államnak fizetnek adókat, járulékokat.

Több képviselőnek leesett az álla: „hogy mire képes ez a Fillentő!”

Néhány hétig megint nem mutatkozott. Amikor ismét ott ült a parlamenti büfében kávét kavargatva és Lágymányosi hidat majszolva (mert időközben a kormány döntésére névcsere történt a habos-túrós sütemény és egy Duna-híd között), az egyik képviselő huncutul megkérdezte:

– Nicsak, Fillentő! Hány gatyagyárat fogtál?

Fillentő nem neheztelt. Intett a röhögésre kajánul kész képviselőknek, hogy jöjjenek közelebb.

– Nem hittétek tán, hogy hálóval vadászok cégekre?! A varázslatos Keleten jártam. Elintéztem, hogy a horezmi sah palotája udvarán magyar bor folyjon a gyémántkútból, és eladtam a mohamedánoknak tízezer hektoliter tokajit! A legjobb évjáratot. De ez egyelőre titok – csücsörített az ajkaival –, mert a horezmiak nem tudják olyan könnyen átírni a Próféta parancsait, mint mi az alkotmányunkat. Ha majd kiveszik szent könyvükből a borivás tilalmát, bejelentjük a nagy üzletet.

Teltek-múltak az évek. A Statisztikai Hivatal egyre komorabb adatokkal állt elő. A magyarok Európa koldusai lettek. A tehetősebbek karácsony táján Romániába, Szlovákiába és Szerbiába utaztak, hogy legalább megcsodálják a díszes kirakatokat, a szegényebbek karácsonyaiba pedig visszatért a Móra Ferenc-novellák hangulata: kiskanalakat, ezüstpapírba csavart diókat aggattak a fenyőfára. De fára is keveseknek futotta.

A Parlamentben pocsék volt a hangulat. A képviselők már nem mertek haza menni, éjszakánként reszketve figyelték a színes ablaküvegeken táncoló gyertyafényeket… Nem értették, miért nem dobja be valaki kővel az ablakokat, miért nem tör rájuk a nép. És amikor a feszültség már elviselhetetlenné vált, amikor egyesek már pisztolycsövet dugtak a szájukba, s behunyt szemmel azon fantáziáltak, mekkorát fröccsen majd „a nagy durr”, megjelent Fillentő. Egy óriásplakát méretű összecsavart papír volt a kezében, s már messziről hadonászott: gyertek kishitűek, nézzétek, csodáljátok! Szétterítette a papírt a parlamenti biliárdasztalon, a képviselők pedig körbeállták, nézték.

– Fényes jövő előtt állunk, itt a bizonyíték! – mutatott tömpe ujjaival a papirosra. A képviselők pedig lélegzetvisszafojtva olvasták a cirkalmas betűs címet: „Tesz-vesz ország”.

A papíros valóban Richard Scarry könyvére, a Tesz-vesz városra hasonlított, amelyet minden gyerek ismert szerte a világon. Éppoly bájosan primitív rajzok és a humort komolysággal elegyítő magyarázó szövegek voltak Fillentő művében is.

Tesz_vesz varos 3.jpg

Egy nagy térkép közepén terpeszkedett Magyarország, körbevéve feliratos táblákkal: „Adóparadicsom”, „Itt mindenki dolgozik”, „Büszke, öntudatos nép hazája”. Az országra vidám, sürgő-forgó embereket rajzolt Fillentő. Egy kiegyenesedett, bakancsos földigiliszta, Bicebóca apó, az eke szarva mögött ugrált, szájában a szövegbuborék: „Rehabilitáltan, újra nő a lábam, mindig erre vágytam!” A szántóföld szélén kisunokája, Zöld Ubi integetett neki! A marhafejjel ábrázolt közmunkások nyálat csorgatva, kérődzve emeltek kalapot Országjáró Kövérapónak, aki partvisfejű volt és éppen a sarki fodrászatba tért be. Fogadalomból növesztette sörtéit egészen addig, amíg magyar földön a foglalkoztatottság el nem érte a 70 százalékot. A rókaszerű Simlicska bácsi a soktornyos, vekkerórás Országházába igyekezett serényen, hóna alatt paksamétával, amelyen ez volt olvasható: „Közbeszerzési pályázat”. Az Országháza dísztermének ablakát kitárva oroszlántestű, szamárfejű alak integetett neki: ő kormányozta az országot.

Az országhatáron túlról Knédli apó és Polka testvér olvasták irigykedve Tesz-vesz ország titkát: egyszerűség, innováció, szigorú oktatás, versenyképes bérek. Kezükben magyar állampolgársági kérvényt szorongattak.

Nem sorolom tovább. A képviselők napokig böngészték a biliárdasztalra kiterített papírost, a kormánypártiak elismerően hümmögtek, az ellenzékiek elkeseredetten vinnyogtak, mert Fillentő ezúttal valóban tökéletest alkotott.

Egy szép napon ennek is vége lett. Már nem lehetett letagadni, hogy a világ kilábolt a válságból, új gyárak nyíltak, az emberek dolgoztak, utazgattak, szórakoztak, vásároltak. Magyarország azonban még mindig Fillentő biliárdasztalon heverő papírlapjánál tartott. Az abból vett képek és szövegek töltötték ki a közszolgálati hírműsorok gazdasági témáit.

Nem volt mit tenni. Döntés született a legfelső helyen: Fillentőnek mennie kell. Az elmúlt időszakban mégis csak ő volt a felelős gazdasági miniszter.

A képviselők a Parlament hosszú folyosóján látták utoljára, szembe jött velük, két kezében nehéz aktatáskákkal.

– Még bekaptam volna egy képviselőfánkot, kávéval, de a büfé zárva volt – mosolyodott el. – Keletnek megyek, képzeljétek, feleségül veszem a horezmi sah lányát! Gyöngyház-palotában élünk majd, és a sah nekem adta fele királyságát meg az összes olajrészvényét!

A képviselők nem szóltak. Tudták a valót: a Nagyfőnök elajándékozta Fillentőt a horezmi sahnak. Háremőr lesz a sah udvarában. Azt pletykálták, kiherélni se kell, a megfeszített munka megtette a magáét.

– Légy boldog Fillentő! – nyögte valaki, és sokuknak könnyes lett a szeme, pártállástól függetlenül. Mert hazudott itt miniszterelnök, miniszter, államtitkár és minisztériumi osztályvezető évek óta folyamatosan, nem beszélve a kormányszóvivőkről. De Fillentője csak egy volt Magyarország kormányának! Fölemelte az aktatáskákat, és elindult a hosszú folyosón a képviselők szétnyíló sorfala között. Szemüvegén varázslatos fények csillogtak: a Tejúton vágtázó Csaba királyfi lovának patája alatt szikrázhattak így a csillagok.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://geebics.blog.hu/api/trackback/id/tr894802868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.