Gábriel arkangyal egy angyal hüvelyébe dugta a kardját,
béke ömlik a rétre, smaragd a fű és huncut a virágok kelyhe,
elállt az eső, a Nap a felhőket más tájra terelte.
Zsong a tüdő, mint lélegzet száll a lélek,
zümmög a fény és vakít, mint a jövendő,
nincsen halál, vagy ha van, csupán elfújt felhő.