Hír: A magyar és az osztrák ajánlatok ellenére a kanadai Magna, a világ egyik legnagyobb autóipari beszállítója úgy döntött, hogy a varsói FSO autógyárban fog Miniket és Infinitiket gyártani. A kanadai cégóriás 1 milliárd zlotyit (70 milliárd forintot) fektet be a gyárba, amely a termelés felfutása után 7-8000 embert foglalkoztat majd. A döntés azért érdekes, mert a lengyel kormány semmilyen különös kedvezményt nem ajánlott a kanadai cégnek, így a választást az a tényező határozta meg, amely Magyarországon jelenleg a leginkább hiányzik: kormány kiszámítható gazdaságpolitikája és a szilárd jogi környezet. (Olvassa el az Indexen!)

Ezt elbuktátok, magyar barátaim! Nem hozzátok megy a kanadai autóipari vállalat, hanem mihozzánk, Varsóba. Nem nálatok kap 8000 ember biztos, jól fizető munkát, nem a magyar államot gazdagítja több milliárdnyi adója, nem a magyar vállalkozók kapnak új megrendeléseket. Különös érzések kavarognak bennem. Egyrészt örülök, hogy Lengyelország gyarapodik, fejlődik. Másrészt titeket is szeretlek!

Fölemelő volt, amikor ott vonultam én is Budapest sugárútjain, hogy veletek együtt védjem a magyar kormányt! Már a januári Békemeneten is részt vettem, saját költségen, majd március 15-én több ezren jöttünk, busszal, különvonattal. Sodró ereje van a lengyel–magyar barátságnak!

„El a kezekkel a magyar kormánytól!” „Hajrá Orbán Viktor!”, „Vesszen a pénz diktatúrája!”, „Tegnap tankokkal, ma bankokkal!” – hirdették transzparensek. „Nem leszünk gyarmat!” – vágta a világ képébe az egyik felirat.

A multinacionális nagyvállalatok talán magukra vették, úgy gondolták, ők a gyarmatosítók. Rossz a lelkiismeretük! Szemlesütve kerülik a büszke Magyarországot. Marad nekik Lengyelország.

Amikor Budapestre mentem segíteni a magyar kormánynak, a magyar népnek, eszembe se jutott ez az összefüggés. De lehet, hogy Varsóban valaki gondolt erre. Olyan, aki a háttérből mozgatja a szálakat. „Küldjünk minél több embert Budapestre, szóljon jó nagyot az a tüntetés! Remegjen Bécs, Berlin, Párizs, London, Brüsszel és Washington!”

Magyar testvéreim! Erkölcsi értelemben ti vagytok a győztesek! Nem lettetek gyarmat most sem. Nyolcezer új munkahely szép. De hol van a két-háromszázezres fizetés ahhoz az értékhez képest, amit a kanadai multi bezsebel! S akkor még nem beszéltem a kizsigerelő túlórákról, az embert próbáló futószalag-munkáról. Kizsákmányoltak volna benneteket!

Emberarcúbb ennél a közmunka! Amit az általam egyvégtében csodált miniszterelnökötök, Orbán Viktor ad nektek. Lehet, hogy az nem napi nyolc óra, hanem csak hat, vagy négy, de így marad idő a kultúrára, a pihenésre, az emberi kapcsolatokra. Nyomasztó szerelőcsarnok helyett többnyire természet közeli munkahelyeken dolgozhattok. A szerencsésebbek talán nemzetiszínű zászlókat, turulos kitűzőket, díszkötésű Alaptörvényeket is gyárthatnak, állami megrendelésre.

A havi 47 ezres fizetés nem sok. De ha visszajön Gyurcsány, még ennyi se lesz! Be kell osztani, és leleménnyel kiegészíteni. A lengyelek is éltek át szűkös időket, például a nyolcvanas években: üres boltok, hideg lakások, katonai hatalomátvétel, rendkívüli állapot. És minket akkor nem védett meg a kormányunk a nemzetközi támadásoktól. Nem járhattuk a saját utunkat.

Leginkább ezt irigylem tőletek: a saját utat. És a nagy terveket. Nem ragadtok le a napi csip-csup ügyeknél, hogy drágul a kenyér, az üzemanyag, hogy megszűnik sok munkahely. Készültök rá, hogy Európa erőközpontja lesztek. Ahol találkozik Nyugat és Kelet, és mindkettő otthagyja kincseit.

Persze, könnyű olyan vezetőkkel, mint Orbán Viktor és Matolcsy György! Ők tudják, szóval is él az ember. Tudják, hogy első az elhatározás, pénz az kerül hozzá valahogyan.

Nektek már nincs más utatok, mint követni Orbán Viktort. Emelt fővel, szabadon!

Mi, lengyelek gyarmatként is majd eléldegélünk valahogy.