„Aki nem ismeri a történelmet, az arra kárhoztatott, hogy megismételje azt.”

„Első a katonai külső. Nem tűrök mindenféle ronggyal körülcsavart lábbelit, polgári köntöst, lehetetlen föveget, melyen nincs rózsa és rendfokozati jelvény, kivétel az előírt irhamellény vagy ujjas bekecs.

Második a katonai fellépés. A legfeszesebb magatartást még a fagyott embertől is megkövetelem. Minden feljebbvaló az őt megillető tiszteletadást követelje meg és erőszakolja ki. Minden eszközt megengedek addig, míg tökéletes rend nem lesz. Ellenszegülést haladéktalanul meg kell torolni.

Harmadik az egység fegyelmezett menete, fellépése. A napi rendet úgy kell összeállítani, mintha laktanyába volnánk: kihallgatás, foglalkozás és parancskihirdetés. A foglalkozás tisztán zárt rendből áll. Fegyverfogások, menet, fordulatok stb. A fegyvertelenekkel csuklógyakorlatokat kell tartani. A gyakorlatok töltsék ki az egész napot, csak a szükséges pihenőket iktassuk közbe.” (Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes hadparancsa a Donnál védekező 2. magyar hadsereghez, 1943. január 24.)

Mínusz 40 fok van. Ilyenkor már a levegővétel is fáj. Lázálmok villóznak a látómező szélén. Támad az orosz! A hús-vér ember széttrancsírozására kitalált mindenféle gépekkel és fegyverekkel. Tűzesővel a megfagyottakra. És akkor mi a magyar hadvezetés legfőbb gondja? Az alakiság. Az teszi büszkévé katonát! Az hegyezi a magyar virtust!

„A legfeszesebb magatartást még a fagyott embertől is megkövetelem!” Humoros, nem? A hatalom humora... Ma is ismerős?

Állítsunk csak minél több Horthy-szobrot! Nyíljék az országban minél több Horthy Miklós út és tér! Legyen olyan az ország főtere, a Kossuth tér, amilyen abban az időben volt, amikor fiainkat és férfijainkat Oroszországba küldték. Védeni a magyar hazát. Kétezer kilométerre a határainktól.

Jó, hogy most csak Brüsszel támad bennünket. És jó, hogy „tankok helyett bankokkal!” Így „nemzetinagyonmagyar” kormányunk most nem a vérünket kéri. Csupán a pénzünket...