Erős a gyanúm, hogy Európa most nem kér a lócitrom-szagú nosztalgiából.
Ide jutottunk! Nem csodálják már a magyar virtust, nem dobogtatja meg manapság a magyar huszár a nyugat-európai leányok és szépasszonyok kebelét! Főtthal-húsú népség él tőlünk nyugatra! Hiába a csákó, a zsinóros, medvekörmös mente, a szűk nadrág, a sarkantyús csizma, a fényes szablya! Hiába a lovasok karéjozása!
A 18. század közepén, a hétéves háborúban Hadik András huszáraival megsarcolta Berlint. A magyar huszárok még a világhódító Napóleon serege ellen is helytálltak. Se szeri se száma huszáraink első világháborús hőstetteinek. És volt-e bálterem, ahol a dámák nem olvadtak el, ha egy huszár pengő sarkantyúval táncba kérte őket?
Mi van ma? Néhány unalmas „military” szerelésbe (fekete nadrág, bakancs, derékszíj, pisztolytáska, fekete, rövid ujjú fölső, zöldes sárga láthatósági mellény) öltözött, a CB rádiós kapcsolat köldökzsinórján lógó svéd rendőr lefogja a magyar huszárcsapatot, mint holmi sintéreket, akik állatokat kínoztak.
Ki mossa le ezt a gyalázatot? Hol az erő, a tekintély? Nem egy erős, tekintélyes Magyarországot ígérő vezetőre szavaztunk 2010 tavaszán? Hol késik a hadüzenet Svédországnak? Ne szalasszuk el a jó alkalmat, hiszen huszáraink már svéd területen állomásoznak!
Amióta hallottam a hírt, hogy magyar huszárokat tartóztattak le svéd földön állatkínzásért, egyfolytában azon gondolkodom, mi a csudát keresnek ezek északon, Skandináviában, ahol tudtommal történelmünk vérzivataros ezer éve alatt nem sűrűn fordult meg magyar huszár, így huszárhagyományt őrizni igen nehéz. Kinek a pihent agyából pattant ki ez az ötlet, hogy lóval menjünk azokhoz, akiknek csupa modern dolgaik vannak, mint IKEA, Volvo-gépkocsi, gyesre menő apukák, szexuálisan és a munkában is egyenrangú nők…
Ma, az interneten ráleltem a magyarázatra. Ezeket a szerencsétlen ördögöket vezényelték! Útba indították.
Maga Hende Csaba, honvédelmi miniszter, katonai jó hírünk öregbítője lelkesítette őket az indulásnál, Várpalotán. Vágtázzanak Európa mezőin és nyalkáskodjanak Európa városaiban, tanítsák meg az ott élő embereket a magyar katonai hagyományok tiszteletére, mutassák meg, milyen kemény legény a magyar! Akkor április volt, ma július. Rossz belegondolni, mit bolyonghattak már szegény huszárok.
Azon is járt az agyam, miért ez a rendőrségi hír az első, amit a magyarok jó hírnevét öregbíteni akaró huszárjainkról hallok? Hol maradtak a fényes mustrákról, harci játékokról szóló tudósítások?
Erős a gyanúm, hogy Európa most nem kér a lócitrom-szagú nosztalgiából, és nem nagyon szívleli a magyarokat sem. Maradjanak csak a Kárpátok bércein belül, imádott kormányuk hóna alatt, békemeneteken megvédett rendszerük posványában!
Kétségem sincs, hogy végül a tévéképernyőkön diadallal hazatérő huszárokat látunk majd, és szűnni nem akaró csodálatról hallunk majd. Elvégre megnyertünk mi már nagyobb csatákat is, hogy csak az Európai Bizottság legutóbbi behódolását vagy az IMF bocsánatkérését említsem.
Utóirat:
Hende Csabának üzenem, hogy az embereket, legyenek bár huszárok, nem útba indítjuk, hanem útnak. Ha eltévednek a magyarokkal mostanában fölöttébb ellenséges nyugaton, talán lesz olyan, aki útba igazítja őket!
Olvasmány: A huszárok öltözete
Zene: Toborzó
