Miért is tanítanánk az iskolában?
„Jövőre nem lesz kötelező tantárgy a nyelvtan óra az általános iskolában” – olvasom az egyik internetes hírportálon (WebHír). A hírre a facebookot böngészve bukkantam rá, és nekem kacsának tűnik. Egyrészt nem ismerem ezt a hírportált, másrészt a cím se tanúskodik szakszerűségről, tantárgyakat nem a tanmenetből szokás kivenni, hanem a tantervből; tanmenetet éppen a tantervben előírt tantárgyakra készítenek a tanárok, kötelességből és munkájukat megkönnyítendő.
Ha nem is igaz a hír, azért elgondolkodtató. Miért is tanítanának nyelvtant az iskolákban? Nincs-e igaza a hírportál által megkérdezett ál-szakértőnek: „Ma már a számítóképek és helyesírási programok világában semmi szükség ezt [ti. a nyelvtant] feleslegesen tanulni. Majd a számítógép kijavít. […] A nebulók már így is le vannak terhelve szellemileg, jót tesz nekik a pihenő. A közösségi hálókon úgy is rengeteget írnak, az is megfelelő a gyakorlásnak.” Továbbgondolva a tantárgyak sorát, egészen fantasztikus, és országunkhoz méltóan unortodox oktatási reformot bontakoztathatnánk ki.
Én például nem tanítanék matematikát sem, hiszen a telefonokon úgyis van számológép.
Minek a magyar irodalom? Miért rágódjanak jobb sorsra érdemes ifjaink „kancsalul festett egekbe néző” költők és írók homályos, vészjósló, fölösleges érzelmi kilengéseket okozó irományain? Hiszen az interneten olvashatják saját kortársaik cool szövegeit, Deutsch Tamás frappáns írásait és kortárs nagy magyarok kommentjeit.
A történelem meg végleg fölösleges! Elég annyit tudni, hogy Magyarország korábbi balsorsáért a kék szemű engedékenyek, a vörösök, a barna bőrűek, a pajszerosok és személy szerint Károlyi Mihály meg Kun Béla felelősek, de most minden balsors el lesz törölve, a drótosok és a kücsmögösök pedig ellenségek, a medvék is azok voltak, amíg Orbán Viktor ki nem űzte őket az országból, de mára talán barátok is lehetnek. Amivel nem szabad soha megalkudnunk, az az atlanti-óceáni Moszkva, mert az elnemzetietlenít, gyarmatosít. Mindezt pedig megtudhatja az igaz magyar ifjú bármelyik kormánypárti politikus ünnepi beszédéből – a legszebben is Orbán Viktor miniszterelnökéből.
Ha jól meggondoljuk, fizikára sincsen szükség, hiszen heteken belül elénk tárja Széles Gábor a nagy felfedezéseit, amelyek 500 éve (tehát a mohácsi vészt megelőző Jagelló-kor óta) nem látott fellendülést hoznak Magyarországnak és újabb kétharmados választási győzelmet Orbán Viktornak (szégyellje magát tehát az, aki előre választási csalásról kiáltozik), és minden bizonnyal megváltoztatják majd az anyagról vallott elképzeléseinket is.
Az oktatandó tantárgyak számának csökkentése a kormány számára még egy komoly politikai előnnyel járna: megszabadulna attól a nehezen azonosítható, gusztustalan katyvasztól, amely akkor kezdett dagadni és bűzleni, amikor avatatlan kézzel a tankönyvpiac átalakításába fogott, és amelyet azóta láthatólag se lenyelni, se kiköpni nem tud. Hiszen kevesebb tantárgy, kevesebb tankönyv!
Mit szokás írni az efféle eszmefuttatások végére? Szép jövő, csak ki kell várni!
