A gázóra-leolvasó megszánta az alakot…
2014. január
„91 éves korában, egy tokiói kórházban meghalt Onoda Hiró, a második világháború veteránja – írja az MTI. Hiró arról vált híressé, hogy még Japán kapitulációja után is folytatta a háborút: harminc éven át bujkált a Fülöp-szigetek dzsungeleiben, és folytatta a harcot. Nem hitte el, hogy vége a háborúnak.
Onodát partizánakciók végrehajtására képezték ki. Háromfős egységével 1944-ben küldték a Fülöp-szigeteki Lubang-szigetre, hogy vegyék fel a harcot az amerikai csapatokkal. Parancsba adták neki, hogy sose adja meg magát, és tartson ki, míg megérkeznek a japán katonák.
Az osztag létezésére 1950-ben derült fény, miután az egyik katona megszökött. Ezután röpcédulákat szórtak repülőgépekről, hogy tudassák az osztagparancsnokkal: a japán császári hadsereg kapitulált, a háború öt éve véget ért. Onoda viszont a röpcédulázást az ellenség megtévesztő akciójának hitte, ezért nem adta fel a harcot: továbbra is figyelte a katonai létesítményeket, és több mint harminc katonát és civilt ölt meg.” (Hír az Indexből)
2024. január
Egy budapesti panelház kazánhelyiségében talált rá a gázóra-leolvasó Cöff Botondra. Éppen a mérőműszert delejezte. Amikor a gázóra-leolvasó belépett a helyiségbe, Cöff Botond nagyot káromkodott és bekuporodott az egyik sötét sarokba, koszfoltos, színesincs kabátját a fejére húzta és remegett, mintha dideregne.
– Mit keres itt, ember? – kiáltott rá a gázóra-leolvasó, inkább harsányan, mint támadókedvűen.
– Döfj már, vagy rúgj, te bukott baloldali, te idegen szívű liberális, te elkúrós gyurcsányista, te multibérenc! – hebegte Cöff! De akkor is folytatjuk…
– Mit folytat maga?
– A harcot a rezsicsökkentésért! A társaim már mind elestek, csontjaik Tüzép-telepeken, elektromosáram-elosztók vasajtói mögött, a távhőt szállító csövek zugaiban és kazánházak mélyén fehérlenek, de én kitartok. Figyelek, fülelek!
– Mire figyel, jó ember?
– Az ellenségre, a rezsiszabotőrökre! Akik elcsalják a nagy gondolatot, akik elárulják a népet, akik nem hagyják, hogy a szegény ember végre könnyebben éljen!
A gázóra-leolvasó megszánta az alakot, akinek haja, szakálla torzonborz volt, mint a mágneses mezőn áthúzott vasreszelék, az arcán repedezett a kosz és torokszorító szaga volt, de mégis csak emberi lény volt.
– Jó ember! A rezsiharcnak vége! Menjen haza!
– Nem úgy van, barátocskám – emelkedett ki a sarokból Cöff Botond – engem nem versz át! Én a Magyar Csapat tagja vagyok – itt kotorászni kezdett kabátzsebeiben, majd előhúzott egy ócska alumínium jelvényt, és a gázóra-leolvasó orra alá tartotta. A jelvényen látható kopottas portréban a gázóra-leolvasó még felismerte Rogán Antalt. –, engem kiképeztek az ilyen praktikák ellen. Tudom, hogy a mohó külföldi energiabárók lakája vagy! De az államosítás után majd felkopik az állad! És halkan énekelni kezdte a Fidesz-dalt: „Csodát tenni, azt nem tudunk, / de egy jobb világért, már dolgozunk!”
– Mit hablatyol itt össze-vissza, jó ember? – mondta a gázóra leolvasó. – Hát nem tudja, hogy aki rezsicsökkentésről beszél, a rezsicsökkentés mellett agitál, vagy rezsicsökkentésre irányuló cselekvést végez, az a nép ellensége, az veszélyezteti Magyarország jövőjét? Így van az alaptörvényben, már néhány éve. És aki ilyet csinál, életfogytiglani börtönnel és vagyonelkobzással is büntethető! Tanácsolom, fogja be a száját és menjen szépen haza!
Cöf Botond azonban továbbra is hőzöngött, hogy ő mindezt nem hiszi el, és a rezsiharc nem érhet véget, ilyen törvényt csak a népárulók hoznának… És ha nincs rezsiharc, nincs magyarság sem! Végül a gázóra-leolvasó hívta a rendőrséget. Ez a dühös ember még megrongálná a kazánt, sőt gázrobbanás is lehet a vége!
– Te anyagyilkos briganti, te mocskos áruló, te energiabárók lakája, te Gyurcsánybajnai bérence! Megtudod még, hol lakik a magyarok istene, ha majd kiebrudaljuk innét az extraprofitot hajszoló, pénzt kitalicskázó külföldi gazdáidat! – sziszegte Cöff Botond, amikor a rendőrök a karjára kattintották a bilincset, és nagyot löktek rajta, hogy induljon már.
– Külföldi gazdák? Miről beszél ez a marha? Hiszen én a Simicska Fénye-Melege Energiaszolgáltató Zrt. alkalmazottja vagyok! – dohogta öntudatosan a gázóra-leolvasó, és undorral lépte át a köpetet, ami Cöff Botond után maradt poros betonaljzaton.
Rezsicsökkentést!