„Van itt bűn is bőven…!”
Az első Békemenet 2012. január 21-én volt Orbán Viktor és a magyar kormány megmentéséért. Azóta megszokhattuk, hogy Orbán hívei időnként kirajzanak a budapesti sugárutakra, nagy és még nagyobb tömegben. Nekem, kívülállónak érthetetlen ez a mozgalom-buzgalom. A szervezőket, a sakál Bayer Zsoltit, a kiérdemesült rozmár Bencsik Gábort vagy az ezüsthátú gorilla Széles Gábort megértem: nekik meghálálja a buzgólkodást Orbán, busásan meghálálja. De a tömeget adó egyszerű emberek nekibuzdulása számomra talány.
Olyan lehet a Békemenet, mint vallását gyakorló katolikusnak az oltáriszentség, protestánsnak az úrvacsora. Az ész szerint annak sincs sok értelme. De aki hisz benne, annak sokat ér. Majdnem mindent. Úgy érzi, e szertartás által az Úr odafigyel rá trónusáról, és bűnei bocsánatot nyernek.
Erre nagy szüksége van a magyarság élcsapatának!
Emlékszem gyermek korom falujából Matyi bácsira. Hírhedt durva ember volt, részeges kötekedő. Nem messzire lakott a portánktól, így gyakran megfigyeltem, amint rozsdás biciklijére nehezedve támolygott hazafelé a kocsmából. Azután rövidesen felhangzott az asszonya jajveszékelése, mert az ütlegelést Matyi bácsi akkor se hagyta abba. amikor az asszony az udvarra menekült. „Nem a mi dolgunk.” – mondta apám, ha a távoli jajveszékelés hallatán riadtan rá néztem. Amúgy Matyi bácsi kőműves volt, de a faluban susmogták róla, hogy Horthy alatt tábori csendőrként emberéletek is száradhattak a lelkén. A történet szerint egyszer, virágos húsvétkor Matyi bácsi megjelent a templomban. Úrvacsorát is vett, jó evangélikusként nagyot húzott a boros kehelyből. „No-no, nem kell az egészet kiinni!” – feddte meg a lelkész. „Van itt bűn is bőven, tisztelendő úr!” – mormogta Matyi bácsi a kehely mélyiről.
Ez jutott eszembe, amikor meghallottam, hogy szervezik az újabb Békemenetet, a minden eddiginél nagyobbat, ahol talán egymillió csodálója is jelen lesz Orbánnak.
Hát, bűnük az van bőven!
Nagygyűlés
Jön már a tömeg,
és Urunk szája remeg(ne),
ha e tömeg nem az a tömeg lenne,
Nincs itt veszély,
ez a Békemenet, ne félj,
itt Téged éltet mindaz, aki él!
A Vezér beszél,
mi majd megvédünk,
ne félj,
bár igen nagy a nemzetközi
veszély,
És kilopjuk a szemed,
hogy észre sem veszed,
dumát kapsz,
ha nincs már kenyered.
Fárad a tömeg,
és a szónok akit követ,
de kéne még egy hazafias löket,
hát fölszegi a nyakát,
kidülleszti a hasát,
és összeszarja hirtelen magát.
