A rendezők már szaladtak a tűzfészek felé, de belegabalyodtak a tömegbe.
Orbán Viktor elégedetten nézett szét a Hősök terén. Ameddig csak ellátott, hullámzó tömeg, nemzetiszín zászlók, Árpád-sávos zászlók, transzparensek: Cinkota, Soroksár, Érd, Székesfehérvár, Debrecen, Battonya, Nemesmedves, Marosvásárhely, Zetelaka, Kászonjakabfalva… Előtte hömpölygött az egész ország, és az azon túl!
Nagy levegőt vett, folytatta a beszédet:
– A balodal álarcot visel! Szelídséget prédikál, ígéretekkel leplezi mohóságát. Alig várja, hogy újra behívja hazánkba a népnyúzó bankokat, hogy hajbókolhasson a brüsszeli bürokraták előtt, hogy elvegye legnagyobb vívmányunkat, a rezsicsökkentést, elvegye a néptől mindazt, amit kormányzásunk négy éve adott neki. Elvegye a nyugdíjakat, a családi pótlékot, a tavaszt, a nyarat, a téli havat. Fitymálja eredményeinket… A baloldal intézte el a háromszáztíz fölötti eurót. A baloldali propaganda miatt négymillió honfitársunk úgy érzi, hogy szegény, pedig gazdagok ők is, négymillióan, ha tudnák milyen gazdagok, még a Seuso-kincset is visszaszereztem nekik…
– Állj ki ellenük, Viktor! Vitát! Vitát! – hangzott fel ekkor a tér közepéről. Először haloványan, majd egyre erősebben. Orbán megakadt, köhintett, majd folytatta…
– A baloldal gyengeség. Az elmúlt négy év megmutatta, hogy csak egy erős nép…
– Vitát! Vitát! Győzd le Gyurcsányt! Győzd le Bajnait!Győzd le Attilát! – morajlott a tömeg egyre erősebben.
Orbán megtörölte egy zsebkendővel izzadt homlokát és tarkóját, kortyolt az oda készített vízből. A rendezők már szaladtak a tűzfészek felé, ahonnét feltört a „Vitát! Vitát!”, de belegabalyodtak a tömegbe, vergődtek, egyre dühösebbek lettek.
Orbán megmarkolta a szónoki pulpitust, hogy belekékült mindkét keze:
– Erősek vagyunk, de kell még négy év! – kiabálta, de szánalmas vinnyogás jött ki a torkán. „Vitát! Vitát!” – zúgott Cinkota, Soroksár, Érd, Székesfehérvár, Debrecen, Battonya, Nemesmedves, Marosvásárhely, Zetelaka, Kászonjakabfalva hullámverése. – „Vitát! Vitát!”
– Az ostobák! – rángatóztak a szavak Orbán ajkain, és zúgott a feje. „Vitát! Vitát!” – a tömeg hangja mintha egy óceán túlpartjáról jött volna…, még hallotta a bakancsok dobogását, ahogyan a testőrei védelmére köré sereglettek… Azután felébredt.