„…őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai
odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek:
Feltámadott a halálból;
és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.” (Mát. 27,64.)
Bűneinkkel ébredünk,
magunkra maradtunk
a gőggel, irigységgel, gonoszsággal,
mohósággal, kéjvággyal, csalárdsággal,
és bűneinket megtesszük újra meg újra,
ahogyan állunkon nő a borosta.
De szép a reggel,
a kék égen angyalok fátyla lebben,
levelek fényessége, virágok tarka illata,
madarak itt-ott csillámló éneke szólja:
van bocsánat és szebb a holnap,
este a harangok is megkondulnak.
