A játék még tart, / de a teremtés véget ért...
Ködök, fanyar füstök,
pókhálók, zörgő levelek
szövevénye az ősz.
Mint megsebzett fa kérgéből
az aranyló gyanta,
a táj fájdalmából kicsordul néha
a túlérett napsugár.
Az erdőben mohó vaddisznó hízik,
s verekedő szarvasok,
mint pajzán istenek
adják tovább dús életüket.
A játék még tart,
de a teremtés véget ért...
három fiút adtam
vad vágyaimért.
Mint nehéz bor
bolyhos pince-sötétben,
titokban forr még férfikedvem...
S rút halál motoszkál a szívemben.