Eltűntek a kacér szoknyák,
az aluljáró lépcsőjén hiába nézek fölfelé,
nem villannak a vékony bugyogók,
eltűntek a falatnyi felsők, a ringó-izgató keblek,
a cseles sortok, melyek megmutatták
a fél-fenekek pihés-barna dombját.
Itt az ősz, a bezárkózás.
Miért, miért sóvárgom a nyár után?
Volt gáláns kalandom egyetlen is talán?
És mégis fáj,
mert a látványtól is fölvidul a test,
a méla öregből pajzán férfi lesz.