De minálunk?
Szava, Szabadság, Esti Hírlap! – kiáltották a rikkancsok egykor, a Kádár-korszakban. Hol vannak már a rikkancsok? S úgy tűnik, most a Népszabadság is megszűnik.
Na és? Lapok jönnek, mennek… Ilyen a piac. Merthogy nem pártviszályról, Fidesz-túlhatalomról van itten szó, hanem gazdaságról. Veszteséges volt – mehet a levesbe. Arról nem beszélnek a kormánypárti megmondó emberek, mi lenne például a Magyar Időkkel, piaci alapon.
Azért van abban báj, hogy az MSZP gágog a leghangosabban a történtek miatt, holott a párt alapítványa jó egy éve kihátrált pénzügyileg a lap mögül.
A Népszabadság megszűnik! Az elmúlt néhány évben nem ez a legnagyobb tragédia a magyar kultúrában. A tankönyvpiac megszűnése például ennél nagyobb horderejű dolog. Mégsem keltett nagy rengéshullámokat. Persze, a tisztesség kedvéért volt némi hiszti, de gyorsan elült. El fog ülni a mostani,a népszabis hiszti is. Ez ilyen ország.
Egyébként lehet, a Népszabadság így jobban járt, mintha a hatalom szekértolójává züllesztették volna. Van rá példa, gondoljunk csak az Origóra!
Azt már szégyellem is leírni, inkább csak kifújom magamból, mint elvetélt entellektüel a füstöt a kávé mellett, hogy komoly demokráciában a jobboldali lapok újságírói is az utcán tombolnának, együtt a baloldallal, a Népszabi fennmaradása melletti tüntetésen.
De minálunk? Olvassák el majd a jobboldali lapok reakcióit!
Mást hovatovább úgysem olvashatnak.
