Egy amatőr költő élete merő küzdelem a nyilvánosságért, amelyet az a 20-30 ember jelent, aki rátalál verseire. A harc része az internetes irodalmi fórumok becserkészése. Ilyenből volt és van elegendő: Dokk, Litera, Blogter (ez megszűnt), Poet, hogy csak az általam látogatottakat soroljam. Ezeken az oldalakon ott vannak a vetélytársaim az ismeretlenségben, vagyis a költőtársak, akikkel néha tréfálkozni is lehet. Az alábbi versek egy része általuk ihletett paródia, más része bomlott hangulatban, lerészegedett múzsák között keletkezett.
Versfaragás
Intés Inpeters poétatársamnak
Porból lettünk,
porrá leszünk,
a kettő közt
feszt verselünk,
tesszük-tosszuk a szavakat,
értelme meg majd csak akad,
pedig nagyobb becsben volnánk,
ha az oldalt balról jobbra
egészében telerónánk!
Evilág, irodalmároknak
Ha majd mindenki, úgy biz ám,
átmegy a világnagy frászkarikán,
s költő lesz abból egy bukfencre,
ki szavakat darál reggelről estre,
estéről reggelre, reggelről estre,
míg kitelik egy verses kötetke,
onnantól már áll a pálya
nem gond, ha nincs koherenciája
annak, mit felindultan összehordott,
a kritikusok leveszik e gondot
fejéről, ha üdvöskét leltek benne,
valahol majd csak megkerül a lelke –
ráfogják, hogy bomlott cimbalom.
Eszi, nem eszi irodalom –
nincs irgalom!
Verskavarók
Állhatatlan nagy melegbe’
fortyog az üst, vers fő benne,
álom-csülök, gatyamadzag,
szarugomb és fülledt asztag
és szerelem és galiba,
fűszernek kis entrópia,
mumus legyen – intenció:
itt a globalizáció!
Megvezetett árvagyerek
„mekdonáldszokban” tekereg,
lány a báját olcsón adja,
nincsen magyar öntudatja.
Azért, túl az üveghegyen,
pislákol még a szerelem,
s fölcsillan még ami érték,
csak a táltos szemét nézzék!
Fortyog az üst, vers fő benne,
ehető lesz vagy ebette?
Mindegy, hiszen van ritmusa,
jó lesz gyerekversnek biza!
Erotika
A szerelmes Lord és a gyanú
Szoknyák fodrait ha látom,
gondolok mély női ölekre,
selymesen elfantáziálok háton:
elmerülnék bennük elmerengve
Ó, bár röppenne le már a fehér kelme
azokról a csikócombokról,
de türelemre int az elme:
vegyél példát a lordokról!
Jobb így – az ember latolgat
itt biztos a rév, ott gúnykacaj tombol,
levetkőztetem lágyan a holdat,
és álmodom dús vénuszdombokról.
Ballada zsebkéssel, öreggel
Szakállon ragadom a vén kecskét,
biztatom próbáljon szerencsét,
ha gatyájában semmit se érez
keményebben nyúlok a tökéhez.
föláll, de máris földre réved,
nem dalia, ahogy lépked,
gyere picim, dőlj már felém,
hadd legyek gazdag, és te szegény…
vizet hoztam, belé dohányszirmot
megposhadt, így kell meginnod,
majd előkapom a zsebkésem,
azzal csikarom ki a bérem.
Nagy erotika
Aranyom,
húsos sonkáidat akarom,
és a nedvesebb részeken,
rést tapogatnék negédesen,
arany fürtjeid alatt elzsibbad a karom,
mondd, mondd, hogy édes malacom!
Elképzelem
Mivel nincsen alkony,
nem szeretkezünk a tengerparton,
szép vagy, a gyomrom rándul belé,
légörvényben repülünk Burgasz felé.
Nyári sanzon
Nyár van és izzik most Budapest,
akárcsak Párizs és Bukarest,
jó hűvös szobába,
csússzunk hát egymásba
jobb lesz, ha szoknyádat leveted.
Csatakos csíny
Csókol a csitri
csúcson a csábja
csöppnyi csunyája
csínyre kitárva
csordul a csődör
csirizes vágya
vad lihegésbe
csuklik csacsogása.
Szerelem télen
Nem megszokott, mégsem idegen,
hozzád simulni fagyos éjjelen,
az ablakon behúznak jeges szelek,
vacog a fogam, versben mekegek…
Jókívánság
Jó az erdőszélen
őszi ellenfényben,
oldott nyakkendőben
pisálni,
férfiasságunkat
lánykezű szellőnek
kínálni.
Állatok
Egy rigó…
Láttam egy rigót reggel,
csőrén a Nap aranyhangszer,
ámultam álmos szemmel.
…és egy másik
Láttam egy rigót reggel,
nem bírt az aranyló csenddel,
ámultam álmos szemmel.
Kacsa
Egy tölteni való kacsa
farát addig illegette
amíg a séf észre nem vette
és ropogósra sült a hasa
A ló dala
Bár csupa csont az oldala,
Vidáman száll a ló dala:
Röhögve húzom a terhet én,
Mert ló vagyok és nem tehén,
Te Hú!Te Hó! Te Há! Te Hén!
Ló vagyok én és nem tehén!
(Vers a Literáról, már nem tudom, ki írta)
A tehén válasza
Csorog merengőn a marha nyála,
Bendőből rábőg a gebe-sztárra,
Minek itt annyit fényeskedni,
belőlem felsál lesz, tebelőled virsli!
Hajnali disznóvágás
Csizmában tapossuk a fagy kemény hasát,
ő fordul a szalmán, s kéjesen röfög,
most majd elfelejti a sok mohó zabát,
a böllér részegen már az ólnál röhög.
Iázva
Süt a nap, ő azt iázza, hiába,
zápor söpör, búját belekiáltja,
hersen a rét, s a bogáncsot kívánja,
nem viszi bozontos fejét vitába,
ösztökéled – őrjöngésed kivárja,
rest, hogy tüzes kancáját fölcsinálja,
kicsi csacsi minek jönne világra?
Év végi biztató, politikus módra
Így könnyű!
Mindennél különb nép a magyar,
minden nap, minden tett diadal,
ki bírná ellene,
van cifra istene,
akkor is győz, ha már nem akar.
