„Magyar családokat fosztanak most ki a vagyonukból” (Varga László országgyűlési képviselő)

Október úgy látszik a magyar történelem tragikus sorsfordulóinak a hónapja. Az aradi vértanúk és az első magyar miniszterelnök kivégzése, Horthy Miklós hírhedt kiugrási kísérlete 1944-ben, amit a nyilas rémuralom követett, aztán az 1956. októberi forradalom és szabadságharc kirobbanása, amely vérbe torkollott, nem is kevésbe (gondoljunk csak a Kossuth téri sortűz több mint száz halottjára, a barikádokon elvérző magyarokra, vagy a Köztársaság téri aljas eseményekre). Ezeknél az októberi eseményeknél mindig fölütötte fejét egy gonosz erő, a magyarság életerejének megtörésére.

2018. október 16-án nem folyt vér. De sok-sok magyar család jövőért folytatott küzdelme lett nehezebb. Sokaké kilátástalan. Sok százezer, talán sok millió magyar embert, fiatalt és idősebbet, családost és egyedülállót, termékenyt és terméketlent, akik hittek abban, hogy szerényebb jövedelemmel is jobbá tehetik lakhatásukat, életkörülményeiket, akik hittek a kormánypolitikusok huzatos lepénylesőjén süvöltő ingerszavaknak, hogy „öngondoskodás”, „takarékoskodás”, „saját erőből”, most képen vágott a kormány és a kormánypárt, hogy coki!, nem úgy van az, majd mi megmondjuk, hogyan. A kormányról és az országot vezető garnitúráról most pergett le a máz, hogy „Isten, Haza, Család”. Most vált bizonyossá, hogy csak melldöngető magyarok, de amúgy…

A lerohasztott egészségügy, az elfuserált oktatásügy mellé most felsorakozott a lakhatásügy. Ettől az októberi naptól tömegek számára vált reménytelenné a saját lakás megszerzése vagy a jobb lakhatási körülmények elérése. Nem a migránsok és nem Soros György vették el a tervezhető jövőt, hanem a kormány. Mert a lakástakarékok működése kiszámítható jövőt jelentett a tisztességes kispénzű embereknek is. Befizették a havonta esedékes díjat, amelyhez évente az állam hozzáadott egy szép összeget (maximum 70 000 forintot), és a szerződésben rögzített futamidő végén elkölthető volt a megtakarított összeg, vagy lakásvásárlásra, vagy lakásfelújításra. Ennek vetett véget a kormány azzal, hogy kimondta, az állam a továbbiakban nem ad hozzá a lakástakarékosok megtakarításához.  

És micsoda sebességgel történt mindez! Tegnap (hétfőn) felröppent a hír, ma (kedden) az országgyűlés elfogadta a törvényjavaslatot, és holnap (szerdán) a törvény megjelenik a hivatalos közlönyben, s így hatályos lesz. A maffia (a klasszikus) sem dolgozik ilyen gyorsan. Persze kellett hozzá 125 mameluk képviselő és egy báb, akit viccből köztársasági elnöknek nevezünk.

Miért volt e sietség, nem tudni. Miféle háborút vívnak elméjükben, akik kitervelték ezt a hadművelelet, nem tudni. Kinek lesz jó a változás? Leginkább ismét a gazdagoknak és annak a viszonylag szűk rétegnek, amelyet a kormánypárt és személyesen az ország miniszterelnöke magyarnak tekint.

Ja, a miniszterelnök, bár mostanság már mindenhatónak képzeli önmagát, nem a Jó Pásztor, aki a legutolsó sánta juhot sem hagyja elkallódni, és a kormánypárt nem az angyalok hada. Ők bizony veszni hagyják, sőt vesztésbe taszítják azokat, akire nincs szükségük. És mindig későn tudjuk meg, kik lesznek a következők!

Olvasmány: Két nap alatt ledöftek egy iparágat