„Európa csendes, újra csendes…” (Petőfi Sándor)
Ma bejelentették, hogy a CEU Budapestről Bécsbe költözik. „Ez viszont nemhogy szög, hanem ácskapocs a koporsójukba. Érzik már ezt közülük sokan s szűkölve alszanak el.” – írta a mai napon a face-en egy ismerősöm.
Én nem így látom. Azt látom, hogy Európa jobbik fele egyre tehetetlenebb, nem irányítja az eseményeket, hanem sodródik, kussol. Pótcselekvéseket végez. Európát az 1930-as évek szelleme kísérti. Szaporodnak a frázispufogtató, kútmérgező vezérek, akik – mivel jobb érzésekre és jobb tettekre képtelenek – a gyűlölet hullámait meglovagolva akarnak felszínen maradni, a félelmeket felkorbácsolva akarnak uralkodni népükön. Az ambiciózusabbak Európa népein.
Győzelemre állnak. Európa jobbik fele kussol. Magára veszi mindazokat a vádakat és megvetéseket, amelyeket ellenségei szórnak rá.
A győztes népvezérek idővel majd szétverik az Európai Uniót. Európa azonban atomjaira hullva rácáfol hagymázos álmukra: nem erős, független nemzetek virágzó földrésze lesz, hanem egymással acsarkodó, egymástól elzárkózó nemzetek temetője. Az sem kizárt, hogy ismét kirobban egy európai méretű háború, amelybe belehalnak majd a melldöngető nacionalista hőzöngők, a gyűlölködők éppúgy, mint az új európai rendet csendesen eltűrők. Lehet, hogy csak akkor jöhet majd új megtisztulás, ha a népek ismét a saját bőrükön tapasztalják meg a gőgös és önző nacionalizmus által okozott nyomort és kínokat?
