Bűnös lettél és szalonképtelen…
1941. április 3-án, hajnalban, a budai Sándor-palotában, hivatali szobájában öngyilkos lett gróf Teleki Pál, Magyarország miniszterelnöke. Európában akkor már majdnem két éve dörögtek a fegyverek, de Magyarország még élvezhette a békét. Teleki politikájának célja volt, hogy ez így is maradhasson.
Egyre nehezebben ment. Magyarország Hitler és Mussolini segítségével szerezte vissza a trianoni békediktátumban elvett területek egy részét, s ennek ára volt. Hitler természetesnek vette, hogy amikor kiszemelte következő áldozatát, Jugoszláviát, a hálával tartozó Magyarország engedélyezi majd, hogy a német csapatok magyar területről támadjanak, sőt természetesnek vette a magyar csapatok részvételét is a Jugoszlávia elleni háborúban.
Teleki 1939-ben még megtagadhatta, hogy a német csapatok magyar területről is hadműveletet indítsanak Lengyelország ellen, mert a németek nyugat felől is kellő csapást mérhettek a lengyelekre. 1941-ben azonban geopolitikai helyzetünk, amelynek Teleki földrajztudósként jó ismerője volt, nagyon az ellen szólt, hogy Magyarország a béke szigete maradjon. Jugoszlávia csak magyar területről volt támadható széles arcvonalon.
Teleki jó földrajztudós volt, képes volt fölmérni egy ország adottságait, erőforrásait. Tudta, hogy Németország az angolszász hatalmakkal szemben nem nyerheti meg a háborút. Számított a szovjet–német összecsapásra, s ez esetben még kisebbnek látta a németek esélyét. Azt is tudta, hogy ha Magyarország részt vesz a Jugoszlávia elleni támadásban, azzal belép a háborúba: jön az angol hadüzenet. De nem látta, hogyan utasíthatná vissza Hitlert. Különösen, mert a magyar politikai szereplők jelentős része is kézenfekvőnek tartotta, hogy a németek mellé állunk.
Magyarország miniszterelnöke szörnyű magányában nem tudta elképzelni, milyen lesz a következő nap. Felesége és ő maga is súlyos beteg volt. Mélyen istenhívő emberként se látott más kiutat, mint az öngyilkosságot.
Teleki Pál halálával állt ki a béke mellett, a tisztességes politizálás mellett, s agyának szétloccsantásával vádolta Hitlert, a harsány diktátort. Erre emlékezve, ezt méltányolva a 2000-es évek elején a magyar polgárok egy csoportja és a hálás lengyelek (Magyarország sok lengyel katonának nyújtott menedéket miután a németek legyőzték Lengyelországot) szobrot akartak állítani Teleki Pálnak a budai várban. A magyar polgárok más csoportja viszont felhördült: hogyisne, hiszen Teleki antiszemita volt. Úgy vélte, hogy a zsidóság bizonyos pályákon jogtalan előnyökhöz jut a magyarok rovására, amit törvényekkel kell megakadályozni.
Ez utóbbi csoport volt a hangosabb, a harcosabb. Teleki Pál magyar miniszterelnök nem kapott szobrot a budai várban, csak Balatonbogláron, egy templomkertben.
A vita Teleki Pál emberi és politikusi teljesítményéről ma is tart. Teleki biztosan nem tiltakozna, megértené, hogy szobra most nem aktuális, hiszen megosztaná az amúgy is megosztott magyarokat. Lelkes cserkészként inkább arra intené a politikusokat, hogy ne a múltról vitázzanak, hanem törődjenek többet az ifjúság testi-szellemi nevelésével.
Máriabesnyőn – nem messze Gödöllőtől, ahol élete nagy élménye, a cserkész világtalálkozó (dzsembori) megtörtént – nyugszik Teleki Pál. Szerény sírjára április elején gondolatban mindig küldök egy nagy csokor ibolyát.
Teleki Pál
A kételyek lettek igazak,
a ráncok az arcodon, nem a mosoly…
Hiába a tetterő fél vesével,
edzett fiúkról hiába álmodozol,
hiába jajdul a vörös híres térképeden,
s a világraszóló dzsembori semmit nem üzen,
hiába lobogó és kedvetlen ima,
hiába kong végtelen az utolsó éjszaka.
Bűnös lettél és szalonképtelen…
Leterített a demokrácia!
DOKUMENTUMOK
Az antiszemita Teleki
„Évszázadok óta volt egy nemzetien gondolkodó értékesen munkálkodó s asszimilálódó zsidóságunk. De az utolsó évtizedekben Oroszországból, Romániából és Galíciából a bevándorlás sokszorosára nőtt. Az asszimilálatlan, nemzetietlen, sőt nemzetellenes zsidóság túlsúlyba került először számszerűleg, majd egyes foglalkozásokban is, mint sajtó, irodalom. Simulékonyan militans cosmopolitizmusa aláásta az intellektuelek gondolkodásmódját és kikezdte az állam pilléreit, s közvetlen a háború [az első világháború] után következő időkben a zsidó gondolat cohéziós ereje a nemzeti gondolattal szemben erőteljesebbnek bizonyult.” (Teleki beszéde a parlament felsőházának 1928. március 13–14-i ülésén)
Teleki Magyarország főcserkésze
„…az a forma, amelyet Baden Powell a mozgalom megszervezésére megtalált, megfelel a fiú lelkületének, s ha azt mondom, hogy ’fiú’, akkor ezalatt minden fiút értek, Magyarországtól és Angliától Trinidadig és Hátsó-Indiáig mindenütt. […] Mi parancsolunk, de az a parancs mégsem parancs. Sohasem igazi parancs – és ha mint cserkész valahová kimegyek, a parancsnok vagy őrsvezető nem szokott nekem tisztelettel jelenteni, és azt hiszem, más cserkészparancsnoknak sem, hanem: szeretettel jelenteni. Minden, amit a fiú csinál, önként történik, önként annyiban, hogy rávezetjük és kedvvel csinálja. Tudja, hogy ezt azért kell csinálnia, mert erre saját szabad akaratából vállalkozott, s ebben nagyon nagy érték van.” (Teleki előadása a cserkészetről, 1929. december 10.)
Teleki óvni akarta a magyarságot a háborútól
„A magyar kormánynak fő feladata ebben az európai háborúban az, hogy Magyarország katonai, anyagi és népi erejét a háború végéig konzerválja. Mindenáron távol kell maradni a konfliktusban való részvételtől. A háború kimenetele kétséges. […] Nagyon könnyen megtörténhetik, […] hogy a háború végén akár egész Európában, akár Európának ebben a keleti részében kaotikus állapotok állanak be, amelyek legnagyobb veszéllyel azon államokra fognak járni, amelyek védtelenek, amelyek anyagi eszközeiket és hadseregüket a konfliktus befejeződése előtt feláldozták.” (Teleki tájékoztatója a londoni és a washingtoni magyar követek számára, 1941. március 3.)
A magyar–jugoszláv barátsági szerződés. Teleki nem tudta elfogadni, hogy alig egy év múlva német szövetségben rá kell támadnunk Jugoszláviára
„Barátsági szerződés a Magyar Királyság és Jugoszlávia között
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója és Ő Felsége Jugoszlávia Királyának nevében a Királyi Régensek
Figyelembe véve a nemzeteik között örvendetesen fennálló jószomszédságon, őszinte megbecsülésen és kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatokat.
Óhajtva, hogy kapcsolataiknak szilárd és tartós alapot adjanak;…
- cikk. A Magyar Királyság és a Jugoszlávia Királyság között állandó béke és örökös barátság fog fennállani.
- cikk. A Magas Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy tanácskozni fognak mindazokban a kérdésekben, amelyek megítélésük szerint kölcsönös kapcsolataikat érinthetik.” (A magyar-jugoszláv barátsági szerződésből, 1940 decembere)
A nevezetes búcsúlevél
Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.
Teleki Pál
A levél hátoldalán:
Főméltóságú Úr!
Ha cselekedetem nem sikerülne teljesen és még élnék, ezennel lemondok.
Mély tisztelettel:
Teleki Pál
Horthy Miklós visszaemlékezése Teleki Pál halálára
„Hogy Teleki mit várt a németektől, azt már 1940 márciusában megmondta Cianonak: »Tud bridzsezni?« – kérdezte tőle. »Miért?« »Hogy legyen mivel eltöltenünk időnket, ha majd Dachauban találkozunk.« Kétségtelen, hogy Teleki, midőn 1941. április 3-án éjfél körül golyót röpített agyába, ezzel a tragikus cselekedetével a velünk szemben alkalmazott erőszak elleni tiltakozásunkat akarta megrázó módon kifejezésre juttatni. Ezt megerősíti a hozzám, mint barátjához intézett búcsúlevele is. […] Így fogták fel annak idején halálát az angolszászok világában is. Néhány nappal utána Winston Churchill rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy […] »A tárgyalóasztalnál [ti. a második világháborút lezáró béketárgyalásokon] majd szabadon kell hagynunk egy széket Teleki Pál gróf számára. Ez az üres szék figyelmeztesse a jelenlévőket arra, hogy a magyar nemzetnek olyan miniszterelnöke volt, aki feláldozta magát az igazságért, amelyért mi is harcolunk.« Churchill háborús emlékiratai harmadik kötetében is megemlékezik Teleki áldozatáról […] A harmadik kötet már nem beszél az »üres székről«, mert amikor az nyomdába került, túl voltunk az 1947-ben Párizsban tartott úgynevezett békeértekezleten, s itt bizony senki sem emlékezett meg Teleki Pál önfeláldozásáról.” (Forrás: Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest, 1990. 243–244.)
(Az írás a Blogteren jelent meg 2010-ben.)
