Minek mész templomba?
Te meg minek mész templomba?
Te meg minek mész a templomba,
ahol az a sok bűnös, béna, vetélkedő,
kishibás lélek tobzódik?
Hát mert néha olyan elveszett vagyok,
és jól esik, ha megtalálnak.
Hát mert elesettnek érzem magam,
és nincs, aki felsegítsen.
Hát mert egy csomó szégyent és fájdalmat
cipelek, betolom oda, leborítom az Isten elé,
kiborulok az Isten előtt, és annyival könnyebben
megyek haza, üres a talicska.
Mert tele vagyok sebekkel, és rám fér időnként
egy kis átkötözés, fertőtlenítés, jobbfajta
kenetek és kenőcsök.
Mert szerelmes vagyok, és látni akarom
kedvesemet, az Istent, amint kijön az erkélyre,
és fogadja a szerenádomat.
Mert magányos vagyok, és egy csomó más
magányos ember jön ide, egyesítjük
a magányainkat, és az megtelik Istennel.
Mert túlontúl okos vagyok, és látnom kell
a helyet, ahol a part szakad, a sok okosság
véget ér, és Isten minden észszerűségre
fittyet hányva feláldozza értünk magát.
Mert a nagy hajtás kitekert belőlem
minden emberit, olyan szavak kellenek,
amelyek mögött nincsen érdek,
amelyek elevenembe vágnak.
Mert a hatalmasra hízott egóm
már egészen felfalta az érzéseimet,
a részvétemet, a békémet, a derűmet,
szétmar a sok meg nem bocsátás,
szívműtétre van szükségem.
(Lackfi János verse)
Mi van, ha Isten…?
Ha Istent királynak képzelitek,
emeljetek neki méltó palotát,
építsetek templomot,
vérrel, verítékkel ha kell,
ne törődjetek a nehézségekkel,
feledjetek éhséget, nyomort,
imádjátok a királyt,
a nem evilágit!
De mi van,
ha Isten nem akar királykodni,
embermódon uralkodni,
ha megveti
a hatalomnak hízelgő papokat,
undorodik,
amikor a szeretetet papolók
a gyűlöletet szentesítik,
megkönnyezi,
ha a templom kapujából
eltanácsolják a koldusokat?
Mi van, ha a bűneinkre
Isten nem ad megbocsátást
– főleg nem papok által –,
inkább hagyja,
hogy elintézzük egymás között?
Akkor minek a templom,
hiszen zöldell a lomb,
virul sok színes virág,
zümmögnek a rovarok,
átéljük az emberi test szépségét,
fancsali arcú szentek
és hivalkodó aranyozás helyett
eltölt bennünket
az élet csodája!
(Saját vers)
