A tavasz mindig új, mindig más. Köszöntsék e versikék!
Tavaszvárón
A táj szürke, a felhő nehéz,
de a földön kiütköző vakondtúrások,
már jelzik a tavaszt,
mint kamasz bőrén a pattanások.
Verőköltő bodobácsok násza
Langyos aszfalton
bogarak vonatoznak,
vigyázz, hova lépsz!
Neki is jár!
Melegszik a föld,
vörösen lüktet a földigiliszta,
párt keres a nászra,
vágytól selymes a nyála.
Vendég a kertben
Milyen törékeny, milyen karcsú,
feslett kertünkben fürgén öltöget
a rozsdafarkú.
Csoda, hogy túlélte a telet,
színes farkával ritmust billeget,
tojóknak csapja a szelet.
Éjjeli kacérkodás
Illatos szélben
fehér szoknyáját liliomfánk
levetette,
föntről a Hold pirulva
leste.
Tavaszi bomlás
Sétál a lány,
libben a könnyű szoknya,
villan a vékony bugyogó,
összekacag sok színes tulipán.
Boldog pillanat
Szellőt simogat a fűz,
vígan himbálóznak smaragd rügyei,
sír eleget még,
ha majd kibomolnak félénk levelei.
Tavaszi intermezzo
Egy poszméh ájult erkélyünk kövére,
bolyhos potroha a nap hevét pumpálta
zümmögő testébe,
pár perc, s részeg dongással
indult a magas kékségbe,
sóhajom kísérte,
bárcsak odaérne!
Zene: Carl Orff: Camina Burana
