300 forintról volt szó! Meg egy egészségügyi reformról.

2008. március 9-én vasárnap volt a szociális népszavazás. A hatalomra vágyó Orbán Viktor és a Fidesz hazudták annak. Orbán Viktor ekkor már nagyon türelmetlen volt. Két éve várt erre a pillanatra. 2006 őszén a feltüzelt csőcselék még kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kivegye a kormányrudat Gyurcsány és a szocialisták kezéből. Máshogyan próbálkozott.

Elhitette az emberekkel, hogy a kormány elrabolja a pénzüket. A vizitdíjjal és az egyetemi tandíjjal. A vizitdíj esetén 300 forintról volt szó! És egy egészségügyi reformról, amely talán működőképesebb egészségügyet teremtett volna. Amely azt eredményezhette volna, hogy az orvos nem nagy fehér varázsló a betegnek, hanem partner. A tandíj méltányos hozzájárulás lett volna a színvonalasabb felsőoktatáshoz. Hiszen az első egyetemi év mindenkinek ingyenes lett volna, s azután a tanulmányi eredménytől függött volna a díj (évente 100-150 000 Ft).

Mindezt nem hitte el a többség. Annak hitt, aki rablót kiáltott. Szavazott is a „rablás” ellen! Büszke volt, hiszen sikerült elkerülnie a 300 forint megfizetését!

Ennek immár öt éve. Most Orbán Viktor és a Fidesz van a kormányrúdnál. Hol tart az ország? Jutott azóta előbbre? Maradt-e valami azoknak a jelszavaknak az igazságából, amelyeket öt éve a Fidesz és Orbán Viktor harsogott? És, ha nem jutott, ha nem maradt? Észreveszik-e még ezt az emberek?

Vagy mindannyian majomnak álltunk? 

Majomország

Weöres Sándor nyomában

Hegyeshalomnál az éjjel
változott a felirat:
„Majomország itt kezdődik”,
láthatja, ki áthalad.

Hogyan esett, elmesélem:
volt egy majom-regiment,
vezérük a vezérségért
mindenkinek nekiment.

Hadonászott, ordított és sípolt
a sok al-majom,
gumiajkú vezérük szólt:
nincs még itt az alkalom!

Kevés még a majom-lélek,
hajrá, hajrá gyerekek,
előbb-utóbb ráhibázunk,
majomagyat hogy keleszt

a népkobak – csak csiklandozzuk
naponta a csikaszát,
mígnem majomvezért éltet,
mint önmaga igazát.

Eljött a nap, föltámadt a majomnép
– tenger se kell,
„Egy fillért sem a banánért!” –
zúgott a majomkebel.

S így lőn. Ingyen banánt majszolt
Majomország polgára,
míg a majomhivatalnak
elfogyott a korpája.

Nem hozott banánt e tájra
sem hajó, sem repülő,
nem volt ír a majomlázra,
tele lett a temető,

Elkerülte Mikulás is
Majomország határát,
egyedül a majomvezér
nem látta ennek kárát,

mert az éhes majomhorda
nem mehetett világgá,
majomdühvel megszavazta
majomvezért királlyá.