Pedagógusnap alkalmából e régi írással köszöntöm a pedagógusokat. Sajnos, még aktuális!
A tanár
(tudományos neve: Magister vulgaris hungaricus)
Hogy ő is az állatvilágból származik, az bizonyos. Ám, hogy a ma élő állatok közül melyikhez áll legközelebb, az már a természettudósok körében heves vitákat vált ki.
Egyesek szerint a bagolyhoz, mert okos, és gusztusos gombócokban öklendezi vissza, amit nem tud megemészteni. Mások inkább az állatkerti tigrissel rokonítják, mert vészjóslóan járkál, szeméből folyik a sárga gyűlölet – de nem ugrik neki a rácsnak. Sokan döntenek a kígyó mellett, mivel folyton sziszeg, de életében több bőrt is levedlik.
Meggyőződésem, hogy leginkább madárfélének tekinthető: talán kakasnak, aki azt hiszi, nélküle nem kel föl a nap, vagy pacsirtának, aki lefelé zuhanva énekel a legszebben. Vagy legyen egyszerűen A Madár – akinek minden beadható.
A vadonban könnyű felismerni jellegzetesen viseltes színeiről. Az Antarktisz hómezőin sem okoz gondot azonosítása. A 78-as buszon viszont szinte észrevehetetlen, hiszen senki sem köszön rá.
Tipikusan városi élőlény, lakásban lakik. A fészekrakásban (építkezésben) nem valami serény, inkább elhagyott odúkat keres magának. Eközben gyakran hallatja jellegzetesen puha, káromkodó hangját. Előszeretettel húzódik más fajokkal egy fedél alá. Ilyenkor havi 40-50 ronggyal béleli pihenőhelyét.
Legjobban érzi magát az iskola zegzugos folyosóin. Itt szívesen tér át ragadozó életmódra, és kárt tehet az apróvadban. Mivel ritka fajról van szó, ragadozóként is teljes védettséget élvez, befogni tilos! Más helyeken (politikai gyűlések, érdekegyeztető tárgyalások, tudományos ülések, piac, turkáló stb.) veszélytelen, megsimogathatjuk, szeretgethetjük, sőt az elévetett élelmet is szívesen elfogyasztja.
Igénytelen. Táplálékát a hó alól is kitúrja, ha jól megfizetik az éjszakai hólapátolást, de pár szem kockacukorért kedvvel és gyorsan betanul bonyolult cirkuszi mutatványokat, például:
– fittyet hány – főnöke előtt, a saját problémáira;
– hímes tojásokon lépdel – amíg a buta diák befolyásos szüleivel beszél;
– az orrán egyensúlyoz – ha megkérdezik tőle, van-e egy kis szabadideje.
Érzékszervei nagyon tompák. Ennek két oka van. Először is, éjszakai életmódra kényszerült, ehhez alkalmazkodott, és a nappali erős fényben már csak bepirosodott szemmel pislog és zúg a füle. Másodszor, az iskola, ahol idejének nagy részét tölti, mesterkélt környezetnek tekinthető. Azok az ingerek, amelyek a szabad külvilágban erősek, mozgósító hatásúak, itt legyöngülnek vagy nem is jelentkeznek. Ezzel ellentétben, az iskolában erős és létfontosságú ingerek a külvilágban teljességgel jelentéktelenek. Megérthetjük hát, hogy a „Magister vulgaris hungaricus” az iskolán kívül nem vadászik, sőt táplálékát is alig képes beszerezni.
Utódai fészekhagyók, mert velük kevés időt tölt, ezért azok hamar megszokják az önállóságot. Persze ez a faj tragédiája: az utódok között elvétve akad olyan, aki őseire szeretne hasonlítani.
Láthatjuk, hogy a „Magister vulgaris hungaricus” hihetetlen sokoldalúsága ellenére is nélkülözi azokat a tulajdonságokat, amelyek a mai biológiai környezetben önálló fajként való fennmaradását lehetővé tennék. További védelme feltétlenül indokolt. Meg kellene találni a módját, hogyan fejleszthető költöző fajjá, hogy legalább az őszi és a téli zord éghajlatot ne kelljen itthon elviselnie!
Az iskolaigazgató
(Magister rex hungaricus)
Szigorúan tudományos szempontokat tekintve nem önálló faj. Az evolúciós harc során alakult ki. Kialakulásának két, egymástól eltérő útja van. Vagy a „Magister vulgaris hungaricus”-ból fejlődik tovább, vagy idegen fajokból alakul át. Később mind a két változat hasonlít egymáshoz, de a teljes azonosságot sohasem érik el.
Táplálkozását tekintve békés mindenevő, de életmódját vizsgálva inkább ragadozónak mondható. Más ragadozókkal ellentétben, ő éppen akkor vérengzik, ha már torkig van.
Érzékszervei igen fejlettek, különösen a hatodik érzéke; e nélkül pillanatok alatt szelektálódna az élővilágból, vagy visszafejlődne „Magister vulgaris hungaricus”-szá. A füle is kiváló, de működése szelektív: a pusmogáshoz jobban alkalmazkodott, mint a hangos beszédhez. Olyannyira, hogy a hangos beszéd mögött is pusmogást vél hallani. Jó repülő. Ellentétes áramlatokban is igen ügyesen manőverezik.
Magányos faj. Odújának berendezéseit nagy gonddal válogatja össze, úgy hogy más fajok ne érezzék jól magukat nála. Az apró élőlényeket eltűri maga körül, területvédő ösztöne csak akkor ébred, ha a betolakodó megfelelő nagyságú. Lelkes kutatók ellenőrizték, hogy igaz az a népi megfigyelés, miszerint apróbb élőlények a „Magister rex hungaricus” szárnyai alá rejtőzve jutnak egyre magasabbra. Ám a tárgyilagosság kedvéért megjegyzem, hogy az apróbb lények közül néhányra a „Magister rex hungaricus”-nak is szüksége van, mert megszabadítják élősködőitől.
A biológiai fejlődés szempontjából létezése zsákutcának tekinthető, mivel „Magister rex hungaricus” formájában többnyire már nem szaporodik. Reprodukálódása mindig a tanulmányom elején közölt utak valamelyikén történik.
Ha kiöregszik, nyugdíjba megy. Öreg korában gyakori, súlyos betegsége az emlékezet-fölerősödés. Az a példány, amelyik ezt a betegséget megkapja, egy idő után senkivel sem mer találkozni, kényelmes odújából ki sem mozdul. Végül mozgáshiány miatt pusztul el.
Bár kis egyedszámú fajról van szó, védetté nyilvánítása indokolatlan, hiszen újból és újból kitermelődik.
