Ma, eső után csodáltam a füvek és a lombok élénk zöldjét, a madarak énekét, és eszembe jutott ez a régebbi vers.
Ha eljutok a túlvilágra,
a feledés zúgó partjára,
anyám mosolya elillan felőlem,
apám gondjait nem fürkészem,
feleségem áldása se árad,
összetörnek a kedves tájak,
de örökkön emlékszem
az akác illatára,
eső után feketerigók dalára,
kisfiaim tenyerének rajzolatára.
