Putyin elnök bizony egyre szeszélyesebben viselkedik. Megesik ez kisebb volumenű emberekkel is.
„Nem válaszolt az orosz elnök a német kancellár telefonhívásaira hétvégén, hiába hívta Angela Merkel többször is – írja a The Daily Telegraph. A brit lap szerint Vlagyimir Putyin egyre szeszélyesebben viselkedik, miközben az EU a héten újabb szankciókat hozhat Oroszországgal szemben az ukrán–orosz konfliktus miatt. Angela Merkel szóvivője hivatalosan nem tudta megerősíteni a megválaszolatlan telefonhívásokról szóló értesülést.” Olvasom a hírt a Heti Világgazdaságban, és jár az agyam.
Elképzelem, Merkel asszonyt, amit a telefonhoz nyúl, testét elönti a forróság, azután csak bámul lázrózsás orcával az egyhangúan búgó telefonkagylóba bele, mint Tatjána az orosz télbe egy magányos dácsa ablakából. És csalódottan csóválja fejét: „nem akar beszélni velem ez a pernahajder, pedig hányszor megvédtem őt, hányszor csitítottam ellenségeit…!”
„Putyin egyre szeszélyesebben viselkedik…” Persze, így viselkednek a diktátorok (finomítsam: diktátor hajlamú vezetők – ne, mégis írjak csak diktátorokat), ha valami nem úgy alakul, ahogyan eltervezik. (Ahogy pestiesen mondják: ha szar kerül a ventillátorba – ne finomkodjak már egy Putyinnak!)
Malajziai utasszállító gép lelövése, a hágai nemzetközi bíróság büntetése politikai hatalommal való visszaélésért egy energiacéggel szemben, az ukrán szakadárok bénázása (arra is képtelenek, hogy megkülönböztessék az utasszállító repülőgépet a katonaitól, nem beszélve arról, hogy orosz keresztapjukról se kussolnak), a külföldi tőke menekülése Oroszországból… E tények közül egy is elrontaná Putyin elnök komfortérzetét, de így csőstől bizony oda vezetnek, hogy a józanul számító egykori KGB-s, a gyémántszemű alfahím, minden orosz matrjoskák álma, bizony egyre kiszámíthatatlanabb.
Megesik az ilyen kisebb volumenű emberekkel is: lám, a mi Orbán Viktorunk is milyen ökörségeket mondott a hét végén Tusványoson, pedig éppen most vett egy bankot, a gazdaságunk dübörög, az ellenzék sikerrel fölszámolta önmagát, csupán abban a fránya Amerikában, annak is leginkább egy Fehér Ház nevű kócerájában nem szívesen látott vendég. Jó hogy Orbán táskájában csak az Anikó által csomagolt téliszalámis szendvicsek lapultak, és nem az atomrakéták indítógombjai, így végül is nem történt semmi, a tusványosi beszéden hőbörögnek még kicsit ezek-azok, pártállás és vérmérséklet szerint, azután mindenki megy a dolgára.
De vissza Putyinhoz, bár ezzel Orbánnál is vagyunk! Szóval, szerintem rendjén van, hogy Putyin egyre kiszámíthatatlanabb. Az nincs rendjén, hogy Európa csak most jön rá erre! Az pedig még inkább nincs rendjén, hogy „az Európai Unió újabb szankciókat hozhat Oroszországgal szemben". Hoz-hat! Hoz-hat! Úgy ketyeg a „-hat”, mint az elalvásra készülő csecsemő feje fölé kötözött zenélőjáték. Hoz-hat, hoz-hat. De nem biztos, hogy hoz! És ha hoz is, nem olyanokat …, nem igazán fájdalmasakat.
Amíg az Európai Unió ilyen „-hatolós” hatalom, addig bizony a Putyin-féle diktátorok röhögve és nyíltan a fejére szarnak – már hogy a megkezdett ordenáré stílusban fejezzem be ezt az írást.
Mert van, amikor nem szabad finomkodni! Se szavakkal, se tettekkel.
Utóirat:
Slusszpoénként pedig a Putyin-félék a fejre szarás miatt még csavaros eszű, zseniális politikusoknak is hiszik önmagukat.
Egyre szeszélyesebb!