Tetszik a lófasz, miniszterelnök úr?
Hatalmas lófalloszt talált szerda hajnalban szántóföldjén Krecsák József egyéni vállalkozó, őstermelő. „Kimentem a földemre megnézni, hogy mikor lesz vágható a búza, és ott meredt a lófasz a földem közepén! Volt vagy másfél méter hosszú. Nagyon meglepődtem, mert nagyon valóságosnak tűnt. Odamentem, megtapogattam, és képzeljék, meleg, bőrszerű tapintása volt. Nem tudom mi történt a földemmel. Jövőre biztosan uborkát vagy tököt ültetek ide” – nyilatkozta Krecsák József.
A lófaszt azóta óvatosan, földlabdával kiemelték a szántóföldről. A tulajdonos sokáig nem tudta mitévő legyen: „Sokat töprengtem, mi legyen vele. Megenni nem merem, az asszony közelébe hagyni nem akarom, a múzeumok nem jelentkeztek érte – mondjuk megértem, mert egy pipagyűjteménybe mégsem illeszthető be –, külföldön nem értékesíthető, még Paris Hilton érdeklődését se keltette fel. Kerti törpének túl nagy.”
„Fülkeforradalmunk lendületében a törvényalkotás arról gondoskodott, hogy mi a teendője annak, akinek lófasz sem terem a földjén. De a nagy munkában megfeledkeztünk arról, hogy milyen adózási és egyéb kötelezettségei vannak annak, akinek ellenkezőleg…” – mondta az igazságügy-miniszter.
Egy adószakértő szerint a föld mélyéből feltörő lófasz – hasonlóan a földben talált kincsekhez, régészeti leletekhez – a magyar népé, s így az államot illeti. Más szakértők vitatták ezt.
A lófasz a magyar tudományos életet is felkavarta. Geológusok, biológusok és virológusok nem találtak magyarázatot a rendkívüli leletre. Kengyelesi Szilárd őstörténész, táltos- és életfakutató azonban megfogalmazott néhány hipotézist. „Biztosat nem mondhatok, meg kell várni, amíg újabb lófaszok felbukkannak, de az biztos, hogy a magyar ősidők óta lovas nép volt, és ezen a környéken az Árpád-korban jó fedeztető hely volt, amelyet ugyan nem említ a Váradi regestrum, de létezésére éppen az elhallgatás a bizonyíték. A lófasz igen erőteljesen gyökerezik népünk kultúrájában. Nem csak a mai közbeszédre gondolok. Egyik mondánk megőrizte, hogy Árpád vezér – aki jó politikus módján szókimondó ember volt, és a nép nyelvén beszélt – a Kárpátok bérceiről azt üzente követei által Szvatopluknak: »Lófasz a tiéd, nem e fűben, vizekben és halakban gazdag föld!«”
Végül Krecsák úr úgy döntött, hogy a földjén talált lófaszt a miniszterelnöknek ajándékozza, saját és a magyar nép hálája jeléül. Az átadó ünnepség az Országház kupolatermében volt, a koronázási ékszerek közelében. Krecsák úr még sohasem járt az országházban és sohasem fogott kezet a miniszterelnökkel. A nevezetes lóalkatrészt kipreparálva, a Jóború Bori népművész és nemzeti dohánybolt tulajdonos által külön e célra készített, egyik oldalán üveges, bíborszínű selyemmel bélelt díszdobozban helyezték el, átkötve nemzetiszínű szalaggal. „Amikor azon a hajnalon megláttam a földemen meredő lófaszt, egyből miniszterelnök úr szavai jutottak eszembe: »minden megtörténhet«. Engem ezek a szavak sokszor átsegítettek a csüggedésen, erőt adtak, és most arra kérem miniszterelnök urat, fogadja el cserébe e csekély, de mégsem mindennapi ajándékot!” – mondta Krecsák úr. És a miniszterelnök elfogadta, annyit mondva csupán keményen, hogy lám a magyar föld, mire képes, mindenkinek megtermi a maga gyümölcsét, csak bízni, hinni, dolgozni kell, és szorosan összezárni. Felhangzott az Angyalhaj Kórus éneke:„Megkötöm lovamat…”, majd a fehér ruhás lányok közé rontottak a Sarkantyú Néptáncegyüttes ifjai: „A jó lovas katonának, de jól vagyon dolga…”
„Tetszik a lófasz, miniszterelnök úr?” – kérdezte az ünnepség után egy szemfüles riporter.
„Rendkívüli példány!”
„És mit kezd vele?”
„Magammal viszem Brüsszelbe. Lássák az ottani urak, hogy a magyarok ebben is – mutatott a díszdobozra hamiskásan – elsők!”
Olvasmány: Tetszik a gomba, miniszter úr?
