Vajon tudják-e, hogy ki tette lehetővé Horthy bevonulását Budapestre?

95 évvel ezelőtt vonult be fehér lovon Budapestre Horthy Miklós. Megkezdődött az a világ Magyarországon, amelyet sok szempontból a mai kormányzat is követendő példának tekint. József Attila erről másként vélekedett, bizonyítsa ezt három rövid részlet Hazám című verséből:

„Az erőszak bűvöletében
mit bánja sok törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!”

[…]

„Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz »nyíltan« dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ”

[…]

„Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.”

József Attila „csak” egy „proliköltő” volt, akinek zsebében „kuncogott a krajcár”, s mint tudjuk, az ilyen annyit is ér.

A mai jobboldal úgy gondolja, meg kell ünnepelni, hogy Horthy Miklós jött fehér lovon, és megmentette az országot. Az ünnepet össze lehet kötni egy kis trianonozással is, csupán a szomszédos országokkal való jobb viszony kedvéért.

De akik azt kiabálták a bevonulást ünneplő szerény tömegben: „Vesszen Trianon!”, azok vajon tudják-e, hogy ki tette lehetővé Horthy bevonulását Budapestre?

Bármily lehangoló, az biza a párizsi békekonferencia volt, amely a következő év nyarán a trianoni büntetést a magyarságra rótta.

A győztes antant teljhatalmú megbízottja, Sir George Clerk már 1919 októbere óta Magyarországon tartózkodott, és azon ügyködött, hogy a zűrzavaros időszak után végre legyen Magyarországon stabil parlamentarizmus és szilárd hatalmú választott kormány.

A románokat nem Horthy Miklós űzte ki Budapestről – és később a trianoni ország teljes területéről –, hanem az antant parancsára takarodtak ki innét. Horthy pedig az antant engedélye nélkül nem vonulhatott volna be Budapestre. Az ünnepélyes eseménynek feltétele is volt: „Horthy bejelentette, hogy hadseregével alárendelik magukat az antant-megbízott közreműködésével alakuló kormánynak és nem vezet be katonai diktatúrát.”

Lehet valamiféle jelkép november 16-a. Köthetjük ehhez a naphoz, hogy az első világháborús vereség után végre ismét volt a magyar fegyveres erő – igaz, létszámban, erőben meg se közelítette a Kun Béláék által összegrundolt Vörös Hadsereget, de az elvérzett a románokkal szemben. Ünnepelhetjük, hogy megszületőben volt az a magyar állam, amely beilleszkedhetett az első világháború után kialakított európai rendbe.

Nem olyan lett Magyarország, mint amilyennek Károlyi Mihály és a magyar progresszió elképzelte, és a Horthyra áldást adó antant küldöttség is el tudott volna képzelni jobbat is, de akkor ennyi volt benne ebben az országban.

Emlékezzünk, aki akar, ünnepeljen. De ne álmodjuk Horthyt a magyarság mesebeli hercegének!

Olvasmány: Bűnös városba vonult be Horthy