A kommenteket olvasva az az érzésem, a kormány jól kalkulált.
Melissa szép lány. A fotójáról ítélve fekete vagy arab származású lehet. Mosolygós arcképe bejárta az internetet. Pedig nem celeb és nem egy erotikus tartamú írás alanya, illusztrációja. A szemünkbe mondja, hogy – bár sok minden köti ide – itt hagyni készül Magyarországot. A kormány alantas idegenellenes gyűlöletkampánya miatt.
Normális magyar ember szomorúan olvassa ezt – ahogyan szomorúan olvasta az évtizedek óta Magyarországon gyógyító, s most szintén csomagolni készülő szudáni orvos történetét, és mások történetét, akik hasznos munkát végeztek nálunk, úgy érezték otthon vannak, de az öt éve tartó kurzus most kipiszkálja őket innét. Mert akik kormányoznak, tudni vélik, hogyan kell megszólítani a magyarokat, hogyan lehet a sok ganéság ellenére megszilárdítani a tömegbázist.
A Melissa történetéhez írt kommenteket olvasva az az érzésem, a kormány jól kalkulált. Most csak kettőt idéznék közülük, de a több mint 2300 hozzászólás tekintélyes hányada is ilyen.
„A libsiknek ez nem tetszik, mert nekik csak a szájuk jár és elvárják, hogy azt, amit ők a beteges agyukkal kitalálnak, valaki megoldja helyettük. Ezt kellene tenni, a sok hőbörgő libsi és rettegő, vegyen magához egy menekült, vagy itthon eltartott családot, oszt etesse, itassa, taníttassa és feleljen értük!” – Ez az úr olyan, mintha az agya helyén az elmúlt tizenöt év jobboldali propagandájából lenne valami fájón lüktető massza. Szegény, most győztesnek hiszi önmagát is, és jól odamond a veszteseknek. Valószínűleg nem él jobban, mint a „libsik” uralma alatt, és nem boldogabb, de élvezi, hogy most lesújthat. Szavakban legalább.
„Kedves Melissa,
látod ez a különbség a te magyarságod, és az én magyarságom között. Én, ha akarnám se tudnám azt, mint egy kabátot lecserélni. És hidd el, ért engem, minket már száz – a téged ért sérelemnél nagyobb – sorscsapás magyarságunk miatt, mégsem tudunk attól megválni.
Nem leszel attól magyar, mert beszéled a nyelvet, itt adózol, dolgozol. Nem azért mert egy darab papíron az áll. Nem azért mert ide születsz. Akkor válsz magyarrá, ha elfogadod a sorsközösséget. Amit te mosolyogva elutasítasz. Arckifejezésed, mélyen árulkodik arról mennyire megvisel téged a szóban forgó »rasszizmus«. A »valós Német« és »Magyar« származásod mellé az igaziról pontosan hallgatsz, de mély »európai emberre jellemző« vonásaid elárulják. Csak vajon miért tagadod? Remélem fajtalankodó barátod, és te boldogan éltek majd tovább a befogadó ország nyakán továbbra is tettetett asszimilálódással, mint ahogy eddig is tettétek. Az isten áldjon!” – A másik hozzászóló bonyolultabb lélek az előzőnél. Ő tanítani is akar, jó szóval. Szeretné megmutatni az igaz magyarok lelkét, mielőtt elküldi a búsba ezt a „kis cafkát”, aki játszogat azzal, amit ő a világ legszentebb dolgának tart. Aki megrontott egy magyar fiút. Fajtalankodásra kényszerített!
Hoppá! Fajtalankodás? Talán valami természetellenes szexre – esetleg análra – gondol derék magyarunk? Ne legyenek illúzióink, sajnos nem! Ami az ő agyában járhat, az előjött már néhányszor a történelemben. Egy snájdig kefebajuszos úriember a nürnbergi törvényekben meg is fogalmazta világosan: fajgyalázás. Amikor egy „magasabb rendű fajhoz” tartozó ember egy „alacsonyabb rendűvel” létesít szexuális kapcsolatot. Egy magyar fiú egy, egy… szóval egy nem magyar lánnyal. Aki nem is német, nem is francia, nem is svéd. Tetszünk érteni?
Az idegenellenes kampánnyal úgy tűnik, a kormány megtalálja számítását. Vannak persze bírálók, fanyalgók, főleg a már régen leírt értelmiségiek között, és természetes, hogy az ellenzék is lármázik, az a dolga. A tábor azonban ismét növekszik, erősödik. Ezt a közvélemény-kutatások is igazolják.
Ha volna alkalom, azért megkérdezném azokat, akik ezt a kampányt kitalálták: ha hátra néznek, nem félnek attól, hogy kik állnak mögöttük?
Olvasmány: Melissa itt hagyja az országot
