Nagy kánikulában a férfiemberre komoly veszélyek leselkednek, ha kimerészkedik az utcára!
A nyári utca
elveszejtő,
fűszeres szelű gyilkos tenger...
Csitri szűzleányka,
feszes szemérme
résnyire tátva,
mint fürge díszhalak
vörösbe mélyülő szája;
s zsákmányt célzó kígyó
doboló torka
az érett asszonyöl
fülledt bolyha.
Testhez simuló nadrág
mutat vénuszdombot,
mohón fölfedi íveit,
a paráznaság ízes gerezdjeit...
S a hátak vajpuha bőrét,
a fülcimpák bíbor harmatát,
a hajlatok sarjadzó pihéit,
a combok zabolátlan húskötegét
szememmel érzem,
vagy csorgó ujjaimmal,
orrommal,
vagy kagylós csókjaimmal?
A nyári utca
elveszejtő,
fűszeres szelű gyilkos tenger...
Kedvesem, hogy’ keljek át hozzád?
Hiszen árbocom csupán a vágy,
s mélává tevő fülviasz helyett,
a forró kín ölemből tör elő.
