Egy konkrét költő konkrét versikéje adta az ötletet, de nem őt akarom bántani!
Alszik a költő, verseket álmodik paplan alatt,
Cserebogárról, bolhapatáról, mi rég leszakadt,
Lebben a szellő, ez elegendő, pendül húr,
Ugrik a Hókusz, pördül a Pókusz, nyelvi bravúr,
Verseli gyermek, jó szüle dermed, mily csoda ez,
Éghet a házad, nyöghet a hátad, a kínt feleded,
Romlik az ország, senyved a kórház és az oskola,
Hallgat a költő, nadrágban felhő, minek a macera?
Illan a pénzünk, kellene már egy forradalom,
Harci dal nem kél, tapétát szemlél a költő a falon.
Alszik az ország, bamba mosollyá szelidül búja,
Álomba pengeti lágyszivű lantos, és szunnyad a múzsa.
