Ha a fociban így esett, vajon nincs-e így más területeken is?
Magyarország egygólos vereséget szenvedett Andorrától a foci világbajnoki selejtezőben. Attól az Andorrától, amelynek válogatottja az utóbbi időben 140 mérkőzéséből csak négyet tudott megnyerni.
Minden magyar csalódott, minden magyar lehangolt, harsogja a média. Hiába, no, a június nem a mi hónapunk. Itt van ugye Trianon (június 4.). De egyáltalán van-e olyan, volt-e olyan mostanában, hogy a mi hónapunk? Én azt hiszem, a valóságban nincs, nem volt. Csupán a kormány milliárdokba kerülő óriásplakátjain.
Valójában mállik szét az ország. Ma is igaz József Attila diagnózisa: „…ezernyi fajta népbetegség, / szapora csecsemőhalál, / árvaság, korai öregség, / elmebaj, egyke és sivár / bűn, öngyilkosság, lelki restség, / mely, hitetlen, csodára vár…”
Most persze zokogunk. Pedig örülni kéne a vereségnek! Néhány napig, legalább néhány napig nem olyan nagy a pofájuk azoknak a politikusoknak, akik mindenekfölött a focit nyomatják, akik a „Kórház helyett stadiont!” és az „Iskola helyett stadiont!” programmal gebesztik a népet.
A magán-nyugdíjpénztárak lenyúlását, úgy tűnik, meg lehetett magyarázni. Az alkotmányos intézmények lebontását (pl. az Alkotmánybíróság kiherélését, az önkormányzatiság elsilányítását) meg lehetett magyarázni. Az iskolák központi akarat alá rendelésére volt ideológia. Iskolás gyermekeink gyenge Pisa-eredményét Gyurcsányra lehetett kenni. A Paks II. projektet eladták bölcs előrelátásként. Külpolitikánk szánalmas vergődését, az Európai Uniós intézményektől kapott pofonokat idehaza diadalként kürtölték ki. De az egy gól oda, nulla ide józansága „ráhull” a legszűkebb agyú magyarra is. Ezt nem lehet kimagyarázni.
Megalázó vereséget szenvedtünk Andorrától. Egy törpeállam törpe fociválogatottja a mi törpeségünk mellett nőtt óriássá. Elgondolkodhatnánk azon, hogy ha a fociban így esett, vajon nincs-e így más területeken is. Vajon a kormány más gigaprojektjeinél nem ugyanolyan hiábavalóak-e az elszórt milliók és százmilliárdok, mint a fociban?
Ha a kormány helyében lennék, most keleti barátainkhoz fordulnék. Azerbajdzsánhoz, Üzbegisztánhoz, netán a nagy Oroszországhoz. Jöjjenek Budapestre, játszanak velünk barátságos mérkőzést. És hagyják győzni a magyarokat!
