Mit lacafacázunk a szeretettel karácsonykor?
Karácsony táján mindenki képeslapokat küldözget egymásnak, e-mailben, vagy a postán keresztül (bár utóbbi nem ajánlott, mert a képeslap keresztezheti a nyugdíjasok Erzsébet-utalványát). Mi legyen a képeslapon? Hó alatt nyögő öreg erdő, erdei tisztáson havas kunyhó őzikékkel, havas táj, madáretető didergő madarakkal, a csillagok közül aláereszkedő rénszarvasos szán, piros pozsgás kövérkés Mikulással? Minden, ami szeretetet, meghitt együttlétet áraszt.
Az idei karácsonyra én egy másik képpel készítettem fel a lelkem: egy dobozpapírból összeragasztott kisautóval. A szerb–magyar határon eszkábálta össze egy sorsára váró menekült. Aki Orbán Viktor Magyarországától nem kaphatott mást, csak megalázást, halogatást, visszautasítást. Tetszőleges sorrendben.
A kisautó egy kisgyermeknek készült, akit a magyar kormánypropaganda régóta haszonlesőnek állít be, olyannak, aki elveszi a magyar szegények gyerekeitől a segélyeket, sőt, akiből néhány év alatt terrorista lesz. Aki szüleivel, sorstársaival együtt a hivatalos Magyarországtól szemernyi emberséget sem kaphat, akit ősszel a nyirkos hideg, télen a fagy, nyáron a hőség kínozhat, és időnként kormányunk azt is megakadályozza, hogy a krisztusi tanítást komolyan vevő, a szűkölködőket megszánó önkéntesek segítsenek rajta.
Karácsony a legmeghittebb ünnepünk. Ilyenkor összejön a család, jóságoskodunk, megvesszük gyermekeinknek a régóta vágyott távirányítós autót, ezernyi csillogó-villogó játékot, elektromos kütyüt, mindent, amit kívánnak. De rendjén valónak tartjuk, hogy az a kisgyerek a szerb–magyar határon ne kapjon semmit. Minek jött ide?
Érzelmes történeteket olvasunk fel a feldíszített fenyőfa alatt a szeretet erejéről. Hiszen karácsony a szeretet ünnepe! Elhisszük magunkról, hogy a szeretet bajnokai vagyunk. De a szeretetbe ebben az országban nem fér bele, hogy néhány menekült család eltöltsön egy kis időt a Balatonnál, vagy vendégül lássa őket egy őcsényi panziós. Nem háborodunk fel amiatt, hogy kormányunk a gyűlöletet fortisszimóban ránk okádó plakátokkal szórja teli az országot.
Nem csak a menekülteket gyűlöljük. Egymást is. Kit ezért, kit azért. Gazdagságáért, szegénységéért, bőrszínéért, politikai nézeteiért, tőlünk eltérő életmódjáért, gondolkodásáért. Egyre erősebben gyűlölünk, egyre öntudatosabban. Hiszen akkor lesz magyar a magyar, ha gyűlöl! Kormányunk igyekszik egy mederbe terelni gyűlöletünket: a menekültek, Brüsszel, Soros György, a civil szervezetek, az engedély nélkül adakozók. Úgy néz ki, nálunk nemzeti egység is a gyűlöletből lesz. Mit lacafacázunk a szeretettel karácsonykor? Nem lenne egyszerűbb ezt is a gyűlölet ünnepévé tenni?
De itt van ez a kisautó, a szerb–magyar határról. Egy kormány által gyűlöletre szánt kisgyermek játéka. Aki összeeszkábálta, azt a szeretet vezette. Apró kerekeket is rakott az autóra.
