Lehet, hogy van örök szerelem? De nehéz elfogadni!
Nem tudok megöregedni – mint mohó hőkamera
pásztázom a lányok testét, izzik-e bennük a vágy,
adnak-e rést a huncut szoknyák és a lágy bugyogók,
hol képzeletem hátán beosonhat a fürge tekintet?
Ám, ha veled pihenek erkélyünkön, leánderillatot kortyolva,
sajdul az alkony, sóhaj nyúlik a hűlő napkorong felé,
szemedben játszik egész ifjúságom,
simogatom combod, olyan, amilyen,
kezem megpihen öled melegén,
és a halál, a torz alkonyi settenkedő,
hozzád köt mindörökké.
Zene: Tedd a kezed homlokomra