Vers egy madár titkairól.
Még nehéz hófelhők fojtották az eget,
és sárga tollait borzolta hűvös szél,
a szomszéd fa ostorágán billegett
azt csattogva: kicsit ér, kicsit ér!
Hangja éles volt mint a fém,
nyilallott utcák, kertek felett,
a párját hívta, és tudtam én,
a kis kobzos tavaszt sürgetett!
Mondják, e kismadár ha teheti,
elejt sármányt és gyönge zsezsét,
fejét feltöri, agyát kicsipedi…
Én nem hiszem, ha hallom énekét.
Olvasmány: Gyilkos széncinegék