„A világ szíve szakad meg, ha a dal abbamarad” (Juhász Ferenc)
Önző mesterség a poétaság. Mert csak erős önzéssel lehet kiharcolni azt az időt és figyelmet ami a versek megírásához és közreadásához kell. Nekem úgy tűnik, hivatásos poétáink talán túlteljesítenek önzésben. Nem figyelnek másokra, különösen nem az újakra, a névtelenekre. Egymással vannak elfoglalva, a haverokkal, egymást olvassák és hozsannázzák.
Szerencsére vannak kivételek. Például Baranyi Ferenc Kossuth-díjas és Góg János Juhász Gyula-díjas költők, akik a Faludy György Irodalmi Műhely égisze alatt az idén is gazdái voltak a Szárnypróbálgatók 2014 című antológiának.
Az antológiában 56 kezdő költő és író mutatkozik be néhány művével (maximum hat verssel vagy egy-két elbeszéléssel). A szárnypróbálgatók között van 17 éves és vannak hatvanon felüliek, akiknek az emberi élet törvényei szerint már szárnyszegetteknek kéne lenniük, mégis szárnyal velük a remény, az alkotás izgalma.
Megmérettetés után lehetett bekerülni a szerzők közé: 268 pályázó alkotásait nézte át és értékelte a költőkből, írókból álló zsűri, a szárnypróbálgatók részéről pedig szükségeltetett némi anyagi áldozat is a múzsák oltárán.
A 152 oldal terjedelmű, egyszerű kivitelű kötetet a Raszter Kiadó gondozta. Hogy megjelenése mit jelent az érintetteknek, azt csak az érezheti át, aki maga is szárnypróbálgató, vagy az volt, és nem fölmenők, ismerősök jótékony fuvallatával röpült be az irodalmi közéletbe. Akinek nem volt természetes az, hogy amit ír, az megjelenik, és figyelnek is rá. A szárnypróbálgató életérzést jól kifejezi egyikük rövid bemutatkozása: „…magamat elsősorban íróként határozom meg, és csak másodsorban az éppen aktuális civil foglalkozásom, vagy egyéb rám aggatott társadalmi címke szerint. Soha nem próbáltam írásból megélni, és ez idáig novelláim, verseim vagy cikkeim egyike sem jelent meg nyomtatásban.” (Jankovics Zoltán)
Az antológiát a Magyar Kultúra Napja alkalmából mutatták be Budapesten, az Erzsébetvárosi Közösségi Ház dísztermében. Sokan összegyűltek ott, leginkább a szárnypróbálgatók és ismerőseik. A hangulat ünnepélyes volt. Kezdetnek egy művész („a magyar kultúra lovagja”) elmondta a Himnuszt, szép magyar szóval, ahogyan Kölcsey Ferenc megírta. Meglepő volt, hiszen nemzeti imánk többnyire zenés formában hangzik el. És azután is sok szép gondolatot kaptak a szárnypróbálgatók, éppen csak annyi pátosszal, amennyi kiemeli a hallgatóságot a hétköznapokból, de még nem lúdbőröztet. Úgy érezhették, nekik szól valamennyi gondolat, nekik lett válogatva. Biztatást kaptak, hogy írni érdemes és szükséges, bármi történjék is. „Mindent elvehetnek tőlünk, az anyagiakat, de még a tudást is! Csak amit másoknak adunk, az marad a miénk! A költő, az író pedig önmagából ad, azzal, hogy ír.”
Az értékelésen minden szárnypróbálgató kapott valamit: fekete betűs „sima” oklevelet, csillogó betűs bronz-, ezüst- és arany oklevelet, harmadik, második és első díjakat. (Ezekhez serleg is járt.) Ahogy láttam, senkinek nem háborgott a lelke a zsűri döntése miatt. Hiszen kezükben szorongatták, szívdobogva, némi légszomjjal lapozgatták a legnagyobb jutalmat, az antológiát, amely „örök időkre” őrzi immár érzéseiket, gondolataikat.
Mi lesz a folytatás? Erről sokat elárul az a tény, hogy a Szárnypróbálgatók 2014 kötet bemutatójára egyetlen televízió vagy rádió sem volt kíváncsi. Másnap sem láttam, olvastam hírt egyetlen médiumban sem az eseményről. Az interneten sem jelent meg róla semmi. Valószínű, hogy az irodalmi lapok szerkesztői sem lapoznak bele, új tehetségek után kutatva. Van nekik régi, bőven. Mondják, manapság Baranyi Ferenc se divatos költő.
A szárnypróbálgatók néhány napig boldogok lesznek, elosztogatják az antológiát veretes vagy bohókás dedikációkkal ismerőseiknek és azoknak, akiktől elismerést, szeretetet várnak. Azután papír fölé, számítógép elé ülnek és írnak továbbra is a semmibe, némi bűntudattal, hogy már megint tékozolják a drága időt.
Dedikáció
Az első könyv tiéd
legyen, ki társam maradsz
túl a verseken.
Anyámé legyen
a második, zord halál,
engedj egy kicsit!
Húgomé lesz a
harmadik, elfecsegi
bátyja titkait.
A többit lányoknak
adom, játékra ez is
csábos alkalom.