Ha május, akkor szerelem. Mindenkinek. (Vagy valami afféle.)
Kicsi lány, mi társak már nem lehetünk
és gyermeket nem nevelhetünk,
ezt hozta az idő, s a biológia,
de izgató lehet a bugyija
egy ilyen ruganyos fruskának,
elöntenek a buja vágyak,
mint öreg szőlőtőt tavasszal a nedvek,
így lobbannak szalmalángra szerelmek,
de a test kevés, kell a varázslat,
az illat, ami bőrödből és hajadból árad,
a meghitt délután – nézhetem a szemed,
s szeretkezés helyett megfogom a kezed,
beszédünk szétszalad, mint fényes bogarak,
delejez az ajkad, hogy megcsókoljalak,
pilleszárny-csapás csupán a varázs,
és a búcsú majdnem-meghalás,
Elkezdjük-e így a történetet?
Kicsi lány, még eldöntheted!