Elképzelhető, hogy a Puskás kolbász forgalomba hozatala is indokolt.
Nem értem, mit háborognak egyesek azon, hogy egy kormányközeli vállalkozó, nevezetes Mészáros Lőrinc nemzetünk egyik legnagyobb fiának, Puskás Ferencnek a nevére keresztelte el a külföldön értékesíteni kívánt szalonnát. Elvégre igaz, hogy Puskás Ferenc labdarúgóról külföldön többeknek jut eszébe Magyarország, mint Mátyás királyról, Kossuth Lajosról vagy Ady Endréről. Puskás Ferenc – Magyarország – vendégszerető magyarok – ízes ételek – odaadó lányok. Vennék, mint a cukrot! A szalonnát (bocsánat: bacont) is.
Nem tudom, e téren hogyan áldotta meg a természet világklasszis labdarúgónkat, de elképzelhető, hogy a Puskás kolbász forgalomba hozatala is indokolt. (Úgy hírlik, bölcs Mészárosék tervezték is.) Dagadót viszont bátran elnevezhetnének róla, ezt idős kori képeiről én – aki nem vagyok a futballvilág bennfentese – is megállapíthatom. Esetleg jöhet a tokaszalonna is. Vagy valami míves szemöldökcsipesz, hogy a nőkre is gondoljuk.
Szokjuk már meg, emberek, hogy egy terméket azzal kell eladni, amivel elviszik! Mostani kormányunk jól csinálja ezt, gondoljunk csak arra, hogy az bevándorló-ellenes kampánnyal milyen ügyesen eladják magukat és feledtetik disznóságaikat! Pedig a magyar munkanélküliséghez és a gyéren csordogáló szociális ellátáshoz, a magyar szegények nyomorához a menekülteknek, bevándorlóknak éppoly kevés köze van, mint Puskás Ferencnek a szalonnához.