Hát elmégy, november?
foltos kabátú vénember,
aranyló október, ezüstös december között,
neked a sár maradt és a kürtös ködök,
a kémények füstje, a nehéz reggelek,
de várj csak, barátom, hamiskás a szemed,
valami azért volt a tarsolyodban,
békén forrt a must a dongás hordókban,
befőttek szuszogtak a kamrapolcokon,
kocorgott a dió, s tudtuk, egér oson,
sírokra gyertyafény suttogott árnyakat,
tepsiben sercegtek Márton napi ludak,
Erzsébet, Katalin, András szentes napok,
kiengedtek még a hajnali fagyok…
Elballagsz, mögötted varjak kavarognak,
sóhajod itt marad opál-alkonyatnak.
