A földön tarka levélszőnyeg,
de a fákon is van még színes levél,
a poloskák már a szobába szöknek,
de sok bogár még nászra kél,
madarak dallal kergetőznek,
még messze a tél, mesze a tél,
mécsesek, koszorúk gyülekeznek…
s hiába ragyog a november,
a végtelentől sápadt az ember.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
