„…élet és halál oly egyszerű…”
A légteret cserregő szarkák uralják,
a bokrok közt elszánt gerillák
a feketerigók.
Legyecske zizzenti szárnyait,
majd belevész a dézsa vizébe,
lándzsás darázs pókhálót szakít,
nem lesz keresztes vitéz ebédje.
Egy hangya morzsát cipel,
a madár csipp, bekapja,
élet és halál oly egyszerű,
a madárra les a macska.
Háború dúlja a kertet,
s az ember örül, hogy e csatatéren
egy nyugágyban elheverhet.
