Gondolatok a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének közleménye kapcsán.
Ki a „geci”? Ki a „bajszos szar”? Ki az „amorális, szétcsúszott, nárcisztikus, alkoholista faszkalap”? Ki a „becstelen, gyáva, szar gazember”? Ki a „demens vénember”? Ki a…? Ne folytassuk, ennyi is bizonyítja, hogy politikában és közéletben manapság eluralkodott a durva beszéd, a trágárság. Úgy ragasztják a közélet szereplőire, főleg a politikusokra az ocsmányságokat, mintha csak a hajuk színéről, vagy a termetükről tennének megállapításokat. Sőt, trágár kifejezésekkel illetik a nekik nem tetsző embercsoportokat, közösségeket is.
Sokaknak tetszik az újfajta közéleti-politikai kultúra, mondván, a trágárság őszinteség, és akit meg tudnék fojtani egy kanál vízben, azzal kapcsolatban miért is köntörfalazzak a szavakkal. Ha válogatott trágárságokat dobálok ellenfeleimre, ellenségeimre, az többekhez jut el, mintha finomkodnék. A durvaság, a trágárság leegyszerűsíti a dolgokat, feltüzeli a hallgatóságot, mozgósít, beégeti sokak tudatába, kit kell gyűlölni, parttalanul, az indokokat és érveket mellőzve.
Manapság a politikailag végletesen megosztott Magyarországon kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt élnek a trágárkodással. És mindkét tábor bocsánatosnak véli a saját ebbéli tevékenységét. Olyannyira, hogy mára a legvaskosabb kifejezések is elveszítik korábbi súlyukat. A megcélzottak sem érzik annyira sértőnek a trágár szavakat, mint amennyire azok eredeti jelentésük szerint sértőek. A XX. század kezdetén Ady Endre vad geszti bolondnak nevezte Tisza Istvánt. De mi történt volna, ha valaki nyilvánosan azt mondja az akkori miniszterelnökről, Tisza 1 geci, vagy valamelyik ellenzéki politikusról, mondjuk Károlyi Mihályról, hogy szar gazember? Ennyit a közélet és a politikai kultúra százéves fejlődéséről! Ezt hozta a populizmus?
A közéletben és politikában eluralkodó trágárságra a jelenlegi kormánypárthoz közelálló, jobboldali szervezet, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége közleményben reagált: „A legfőbb közjogi méltóságokat, a vezető politikusokat és a közéleti emberek személyét, valamint a vallási szimbólumokat becsmérlő szóhasználat sajnos mindennapossá vált nemcsak az utcai beszédben, hanem az interneten és a médiában is. Különös aggodalomra ad okot az, hogy már a nyilvánosan megszólalók körében is elterjedt mások vulgáris és obszcén kifejezésekkel történő gyalázása. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a felnövekvő nemzedékek és gyermekek számára ez legyen a követendő példa. A közönséges stílus elsősorban az azt használót jellemzi és szennyezi be, de az emberi személy tiszteletét, a demokrácia alapértékét is megtiporja. Az ilyen szóbeli gyűlölködés szélsőséges, emberhez nem méltó viselkedéshez teremt alapot, és így könnyen igaza lehet a közmondásnak: »aki szelet vet, az vihart arat«.” (444 hírportál)
Kár, hogy ez csak most jutott eszükbe, a decemberben kezdődő kormányellenes tüntetések után, amikor a kormányellenes pártok és csoportok transzparensre tűztek egy olyan trágárságot is, amit a megcélzott miniszterelnök kegyveszett oligarchája, Simicska Lajos hagyott ránk „közhasználatra”. Kár, hogy csöndben maradtak akkor, amikor a közéletet, a politikát még inkább a jobboldali trágárság uralta és mérgezte! Ezek az érzékeny lelkű, Bibliát idéző értelmiségiek nem emlékeznek arra, hogyan pocskondiázta a jobboldal Ferenc pápát, miután a katolikus egyházfő Jézus tanítására hivatkozva a menekültek iránti emberiességre szólított fel? Nem emlékeznek a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökre zúdított jobboldali szennyáradatra?
Emlékezetüket felfrissítendő, ugorjunk vissza tíz évet az időben!
2009 tavaszán már vészesen megingott a szocialista-szabaddemokrata kormány hatalma. Az egy évvel korábban lezajlott szociális népszavazás (2008. március 9.) lehetetlenné tette az egészségügyben a vizitdíj bevezetését, kiütve ezzel a kormány egészségügyi reformjának olyan elemét, amely a remények szerint nem csak pénzhez juttatta volna az egészségügyet, de szemléletváltozást is hozott volna betegnél, orvosnál egyaránt. E népszavazás után a kormány nem mert belefogni semmilyen érdemi reformba, kapkodott, fenntartotta a reform-retorikát, fantasztikusabbnál fantasztikusabb tervekkel állt elő, amelyek mind papíron maradtak, sőt, gyakran papírra sem kerültek. A legrosszabb forgatókönyv.
A jobboldali ellenzék, Orbán Viktor tábora veszett dühvel esett neki mindennek, amit a kormány tett és mondott. Benne volt ebben a dühben a 2006-os választáson elszenvedett vereség miatti türelmetlen revánsvágy, volt csalódottság, hogy 2006 őszén az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatala és Budapest utcáinak csatatérré változtatása sem billentette ki a hatalomból Gyurcsányt.
A baloldal védekezett, erőtlenebbül és ostobábban, mint az elvárható lett volna. A düh azonban őket is feszítette, hiszen a jobboldal mindenbe belekötött, süket füleket mutatott minden közeledésre.
A közbeszéd tűrhetetlenül eldurvult. Mindkét tábor kölcsönösen a legszalonképtelenebb szavakkal ostorozta a másik tábor politikusait, megsértve tisztességüket, emberi méltóságukat. Az emberek többsége (vagy hangos kisebbsége?) nem érezte, hogy ez tűrhetetlen, nem fordult el undorral ettől az ocsmányságtól, ellenkezőleg: lelkesedett.
Nekem nagyon nem tetszett a dolog. Versbe szedtem hát az újságokban és az internetes oldalakon olvasható szitkokat, a legdurvábbakat azok közül, amiket a két tábor kölcsönösen egymás fejéhez vagdosott.
Politikai kultúra
(A magyarság szózivataros múltjából)
A tolvaj hazaáruló disznó
börtöntöltelék táncoló zsidóbérenc
hazudós elkúró ideggyenge
ím, elkotródott!
Jöhet dagadó kebellel
a rabló országvesztő árokásó
megalomániás észosztó nemzetmegosztó
vérgőzös álmú cigány-mélymagyar!
Hozsánna néki!
A jobboldali értelmiségnek címzett alábbi vers irodalmilag nem jelent értéket, de úgy vélem, hűen tükrözi az akkori kormányellenes jobboldali tüntetések hangulatát.
A jobboldali értelmiségnek, 2009 tavaszán
Egyek vagytok immár a tüntetésen röfögőkkel,
az önmagukból kifordult üvöltözőkkel,
a tömeg közé vetett ludak vergődésén éljenzőkkel,
a nemzeti nagyságért vért lihegőkkel,
vastapssal jutalmazzátok a gyűlölködést,
a bosszúállás szellemét,
a hagymázos semmit…
Nem hördültetek föl, amikor nyilvánosan leköpték
Magyarország baloldali miniszterelnökét,
arcul köptek egy embert…
Elnéznétek talán egy világégést is,
megfelelő feltételek fennállása esetén persze…
Tűnődöm, egyszer majd szégyellitek-e azt,
ami most Magyarországon történik?
A közélet, a politika mára még inkább eldurvult. Időszerű a keresztény értelmiségiek felhívása. Remélhetőleg bal- és jobboldalnak egyaránt szól! Szép lenne, ha mindkét tábor meghallaná!
